Ezek tényleg így vannak?

TÉVHIT: Minden számlán kötelező feltüntetni a vevő adószámát.

TÉNY: Általánosságban nem, csak bizonyos számlák esetén kötelező a vevő adószámának feltüntetése!

Általános esetekben a számlán csak a vevő nevét és címét kell feltüntetni, a vevő adószámát csak speciális esetekben kell feltüntetni, például - a teljesség igénye nélkül -, ha a számla fordított adózású, vagy közösségi adószámmal rendelkező külföldi vevőről van szó.

TÉVHIT: A számlán kötelező feltüntetni a termék vagy szolgáltatás VTSZ/SZJ/TESZOR számát.

TÉNY: A besorolási számok feltüntetése a számlán nem kötelező!

A számlázásra vonatkozó aktuális jogszabályok szerint a számlakiállító saját döntéskörébe tartozik, hogy szerepeltetni kívánja-e a számlán a termék vagy szolgáltatás VTSZ/SZJ/TESZOR számát, vagyis ezeknek az adatoknak a feltüntetése nem kötelező!

TÉVHIT: A számlázó programmal kiállított számlákat kötelezően alá kell írni és le kell pecsételni.

TÉNY: A számlázó programmal kinyomtatott számlák aláírás és pecsét nélkül is érvényesek, hitelesek!

Nincsen olyan jogszabály, ami előírná, hogy a gépi úton kinyomtatott számlákat alá kell írni és le kell pecsételni. Annak érdekében, hogy a kinyomtatott számla hivatalosabbnak tűnjön, el lehet látni aláírással és pecséttel, de a számla ezek nélkül is teljes mértekben érvényes és hiteles. A számlák egyenként történő aláírása és pecsételése eleve lehetetlen lenne az olyan szolgáltatóknál, ahol havi több ezer számlát állítanak ki, többek között ezért sem létezik ilyen szabály.