Tetszik ez a történet? (még nincs befejezve. )

A csókod, mely egykor édesebb volt, mint a méz…

Leheleted, melyet éjszakákon át éreztem meztelen testemen…

Kezed, mely egykor kezemet fogta, szerelmesen… S most? Befeszített kezed nyakamon… Alig kapok levegőt… Lassan megölsz! Engem, akit állítólag szeretsz!

Izzadok… Próbálom magam türtőztetni. Ne lásd rajtam, hogy a fulladástól jobban fáj a szívem kettészakadása!

Végiggondolom az életemet… Hiányozni fognak a kelekótya szüleim, a macskám, az öcsém.. Igen, a Te öcséd! Annak az öccse, aki szerelmét éppen megfolytja az ajtó előtt, a szobában.

Kint, a szüleid mit sem sejtenek.. Nem kiabálok, nem ellenkezek. Ha Te ezt találod helyesnek, hát tedd!

A fejem mintha kiürült volna... Nem kap elég vért… A tüdőm levegőért kiált…

Hirtelen a földre rogyok, érzem, bevertem a fejem. Kinyitnám a szemem, hogy lássalak Téged, még egyszer, de nem megy. Hallom a hangod. Miért kérded, hogy jól vagyok-e? Hisz az előbb Te próbáltál megölni! Irónia? Mit sem tudhatsz ezekről a szavakról! Még fiatal vagy. Csupán 15 éve láttál napvilágot.

Pár próbálkozás után szemem résnyire nyitom. Felettem térdelsz. Megint hallak. Ilyen hülye kérdést! Még jó, hogy bajom esett!

Megpróbálom mozgatni a fejem. Lásd, hogy nem kell ide mentő. A sors ellen nem vívhatunk csatát. Meghalok itt és most, ha ez van megírva. Ha még élnem kell, akkor ezt is túlélem. Túlélem… Egész életemben ezt tettem. Főleg az elmúlt pár hónapba, mióta együtt vagyunk. Túléllek.. Téged.