Milyen nagy csalódásokat / tragédiákat éltetek már át?

tragédia:5 éve meghalt az apukám

csalódás:volt már egy pár olyanokban akiket barátaimnak gondoltam

tavaly nyáron autóbalesetben meghaltak a barátaim :(

Tegnap derült ki hogy azok akiket barátoknak hittem,csak álarc mögé vannak bújva:(Magyarul csalódtam bennük egy roh@dt nagyot

Tragédia: 2004-ben meghalt az Anyukám,emellett Apukámmal élek(aki elég ideges tipus,valamit rosszul csinálok,már kiabál.. szóval nem igazán jövünk ki) és van egy értelmi fogyatékos testvérem,akitől már sokszor teljesen ki vagyok borulva... :S + Mamám a szomszédban lakik,ő sokat van Nálunk,alapjáraton aranyos és jószívű,csak sokszor ő is az agyamra megy...

Csalódás: sok olyan emberben csalódtam,akiket a barátaimnak hittem,de később rájöttem,hogy sokkal jobb így. Emellett elegem van a világból,eszméletlen milyen szemét emberek vannak a Földön... Jah,és hatalmasat csalódtam,mikor rájöttem,hogy semmi nem lesz úgy és olyan,mint ahogy azt kiskoromban gondoltam és hittem... :S

És Neked? Csalódás? Tragédia?

Nani (18/L)

Tragédia: 1 éves koromban meghalt az anyukám

Csalódás: Pár "barátomban" csalódtam. De már nem érdekel! Rájöttem h nem érte meg velük foglalkozni...de azért bánt!

tragédia:sok figyelmetlen autós miatt halt meg apai nagymamám,és nem is ismertem.Ez nekem nagyon nehéz,sokszor eszembe jut,mi lett volna ha találkozhattok vele,ha megismerhetem:'( Ráadásul mamám halálát nem tudta feldolgozni papám,beteg is lett,2évig kórházba élt,a vége felé már fel sem ismerte a szüleimet:( Igazából őt sem ismertem,mert 1éves voltam mikor meghalt:'(

Másik nagy tragédia anyai nagymamám betegsége,majdnem fél évig feküdt kórházban Debrecenbe,daganatos volt.Sosem látogathattuk meg nővéremmel,mikor anyáék elmentek meglátogatni hétvégén sokszor csak sírtam otthon,és azon aggódtam,hogy hogy lehet:S 2xhazaengedték,akkor találkozhattam vele,de karácsony előtt vissza kellett vinni,mert rosszul lett.Tisztán emlékszem arra a vasárnapra,mikor ebéd után felhívott,beszélgettünk mondta h anyáék már mennek hazafelé.Az volt utolsó beszélgetésünk:'( Pontosan egy hét múlva reggel 8-kor arra ébredtem,hogy papám telefonált,hogy hívtak a kórházból és meghalt mamám:( Én csak sírtam,zokogtam,nem hittem el.Úgy emlékszek rá,mint ha tegnap lett volna,pedig már 2 éve.A temetés borzalmas volt,utána mindenki odajött megölelt,mondták h ne sírjak,neki így a legjobb.De én igazságtalannak tartottam az életet,hogy pont ő ment el.Fantasztikus nagymama volt,különösen kötődök hozzá,mert a másik mamámat nem is ismertem,és nagyon sokat voltunk nálunk kiskoromba,mikor anyuék dolgoztak...:'(

Csalódás:kikosarazott életem szerelme,ráadásul hazudott+a barátnőmről valótlan dolgot állított...azóta utálom(U)

Bocsi a regényért.

14/L