Veszítettetek már el igaz barátokat/barátnőket? Hogyan léptetek túl rajta? Egyáltalán túl lehet?

Most nem a tizenévesek barátságáról beszélek, hanem olyanokról, akiket 3 éves korod óta ismertél, vagy gimiben alakult ki a brigád...nekem 5 barátnőből most egyetlen egy marad meg, akivel imádjuk egymást, de lehet kap egy álláslehetőséget egy másik városban és megértem, ha ez miatt elköltözik...

Ugyan vannak más barátnőim, de ezek még annyira "frissek", hogy még annyira nem bízom bennük...megszoktam, hogy korábban egy bandában voltunk, most meg össze vissza vannak ismerőseim...így persze valaki részéről mindig sértődés van.

Egyébként hogyan lehet túllépni egy rosszul végződött barátságon? Mert az szép és jó, hogy szerelmi bánatra 120 féle tippet adnak, de erre mi a megoldás? Az, hogy alig merek elmenni az utcán, nehogy összefussak velük? PEdig nem az én hibámból történtek így a dolgok, mégis én érzem magam rosszul...

Szerintem igaz barátot nehezebb találni, mint pl. egy jó pasit...mert ahhoz is a barátaid kellenek, hogy elmenjetek olyan helyre, ahol bepasizhatsz. Szóval ez egy ördögi kör...

Az a baj, hogy a barátim elvesztési megkeseríti a mindennapjaimat...nem tudok semmit élvezni és negatívan tekintek a jövőre is.

23L