Normális dolog az, ha többéves barátságok bomlanak fel az évek során? Vagy én rontok el valamit?

A gyerekkori legjobb barátnőmet 3 éves korom óta ismertem. 22 évesek voltunk, amikor ez megszakadt. Tényleg olyanok voltunk, mint a testvérek. Közrejátszott ebben az is, hogy komoly kapcsolata lett és nem járt el velünk sehova, hiába hívtuk, aztán meghalt az apukája, szóval végképp bezárkózott. Nem vesztünk össze durván, de már nem beszélünk...

A többieket a gimiben ismertem meg, hatan voltunk lánybarátok, mindenki irigyelt minket, hogy milyen remek kis csapat vagyunk. Nos ebből lettünk nemrég négyen, most pedig két-két felé szakadunk...Az egyik barátnőmmel nagyon közel kerültünk egymáshoz, összecsiszolódtunk az évek során. Sose gondoltam volna, hogy ő kitart mellettem ilyen szintem. A másik két lánnyal ugyan nem vesztem össze, de az egyikőjük Pestre költözött, a másiknak komoly barátja van és nem képes nélküle sehova eljönni. Az a baj, hogy hiába hívtam őket bárhova, nem értek rá, vagy az unalmas helyekre ültünk be. Nekem pedig ez nem volt elég...

Igazából bánt a dolog, mert én sem keresem őket annyira, de én megtettem minden tőlem telhetőt. Ők nem jöttel el soha sehova, így elkezdtem másokkal bulizni, barátkozni, ami persze a régieknek rosszul esett és a szememre vetették. De hát én csak élni akarok!

A barátnő téma mindig érzékeny pont volt nálam, szóval félek, hogy nem marad már barátom..

Normális dolog ez egyébként, hogy megváltozunk a gimis évek után és szétszéledünk? Főleg a női barátság ugye... csak félek, hogy ez már mindig agy lesz. Olyan fura, hogy rengetek barátnő vett körül 10 évig, most meg eltűntek.

Nehezen tudom ezt az űrt feldolgozni :(

23L