Nyugdíjba megy az óvónénink és megszeretnénk lepni egy szép versel. Tudnátok szép verset ajánlani?

Móra Magda:

Szeretet

Kiket szeretünk, velünk nem úgy élnek,

mint szőlőtőke mellett a karó,

és nem is úgy mint zúgása a szélnek,

mely hol hatalmas, hol meg elhaló.

Nem is úgy, ahogy pohárban a víz,

de mint gyümölcsben a zamat, az íz,

mint a virágban az illat, a szín,

mint lepkeszárnyon a széprajzú hím'...

Ágról leválik a halott levél,

de korona a törzzsel vele él,

és nemcsak vele, benne általa –

külön magában egyik sem a fa.

Kiket szeretünk, mindenben ott vannak

– bármit teszünk és bármit nem teszünk –,

bennünk élnek, s míg élünk, meg nem halnak,

és tőlük teljes csak az életünk.