Tudom fura kérdés de felteszem: Egy ideje magányos vagyok és furcsa dolgokat váltott ki belőlem például önkéntelenül könnyezek és nézem a felhős kék eget és attól elönt a boldogság és a nyugalom. Miért változtam meg a magánytól?

-.-" Gratula! Nincs több kérdésem. Életfelfogás nuku, önálló élet nuku, és amúgy a legtöbb 15 éves így él, ahogy leírtad. A szimatom nem sokat tévedett.

Persze, mindenki teljesen más, mint a többiek.

A lényeg nem tudsz rólam semmit :)

A lényeg, hogy nem tudsz az életről semmit. :)

Tudok én sokat, nagy céljaim vannak, és amíg nem teljesítem őket nem halok meg:)

Jaj b*szki hagyjál már, szívjad másnak a vérét.

Ha ennyire zavar miért írsz vissza?:)

Hát nem tudom... én 17 vagyok és rengetegszer azt se tudom, hogy mi helyes és mi nem az. nem vagyok magányos nem ezért írok, de ha visszígondolok a 15 éves önmagamra akkor nagyjából egy álomvilágban élő lányt látok, aki lehet számodra egy átlagos arc, mert lehet már ittam és buliztam, de nem gondoltam azt h mindenben felnőtt vagyok és most se gondolom.