Leszbikus vagyok, ismerkedni szeretnék, hogy mondjam el a szüleimnek? (bővebben lent)

Sehogy, nem kell még felvállalnod, sem elmondanod. Majd ha lesz párod akivel komolyra fordul akkor újra előkerül a téma, de lehet addigra már idősebb leszel.

Még az sem biztos hogy leszbikus vagy, az az "inkább vonzodom a lányokhoz" kifejezés nem 100%-an meggyöző.

Akárhogy is, a szexulaitásod úgyis utat tör és önkéntelenül is ki fogod alakitani magadnak az ideális helyzetet.

Egyetértek az első válaszadóval.

Korábban is feltetted ezt a kérdést, emlékszem rá :) ugyanazt a választ adom, amit akkor: még várj. A szülők akarva-akaratlanul hiszik azt, hogy ez ilyen korban "kinőhető", mert nincsenek tisztában az érzéseiddel. Igazából senki más nincs velük tisztában rajtad kívül, mert még a legmegértőbb ember sem értheti meg teljes egészében a másikat. A szülők pedig nem éppen mindig mintapéldája a megértésnek...

Az egy jó megoldás, ha nagyon óvatosan elkezdesz puhatolózni, hogy kinek mi a véleménye a dologról, hogyan viszonyulnak a leszbikussághoz. De csak finoman, jóóó nagy időközökkel.

Még várnék 2-3 évet legalább, és akkor közölném (kivéve, ha lesz egy komoly kapcsolatod...akkor mondd el nekik szerintem, de ha tényleg komoly, és nem 1-2 hete tart, hanem mondjuk 2-3 hónapja a kapcsolat). Ismerkedni pedig a szülők tudta nélkül is lehetséges, csak ügyesnek kell lenni :) persze rosszul esik hogy el kell titkolni...de tudod: amit nem tudnak, az nem fáj.

szia! ha ismerkedni szeretnél, vagy hasonló beállítottságú pajtikat szerezni, érdemes regisztrálni a www.angyalkak.hu oldalon, nem tudom, ismered-e? a legjobb barátomat is ott "találtam", illetve még párkapcsolatom is volt, szintén annak az oldalnak köszönhetően. Egyet értek az első hozzászólóval, a "coming out"-tal még várj. Időd van még bőven, hiszen magadat is még csak most kezded el tüzetesebben megismerni. Kérdés az is, hogy milyen a kapcsolatod a szüleiddel? minden meg tudtok beszélni? szeretve vagy? én anno sajnos ott rontottam el, hogy anyukámnak elmondtam. buta voltam és figyelmetlen. ő amolyan strucc-politikát folytat, nagyon is tisztában van a dolgokkal, de próbál nem tudomást venni róluk, mert neki úgy könnyebb. A mai napig bánom, hogy elmondtam, mert szenved az információ végett ő is, és persze én is. sosem avattam be a magánügyeimbe, de ezt valamiért elmondtam neki. a mai napig nem képes engem elfogadni. szörnyű érzés, szóval tényleg jól gondold meg, kinek és mit mondasz, mert sajnos ez egy olyan dolog, amivel más lehet, hogy bántani fog, és néha írtó nehéz kezelni, nehogy megviseljen lelkileg. apukámnak is elmondtam, függetlenül attól, hogy anyukám megzsarolt, nehogy el merjem neki mondani... 2 év után vettem a bátorságot, mert apukámmal nagyon jó a viszony, és bántott, hogy hazudnom kell neki. Ő fejen csókolt, és azt mondta, őt mindez nem érdekli, mert csak az számít, hogy boldognak lásson. :)

én abba a táborba tartozom, aki nem jár felvonulásra, nem vállalja büszkén, és tényleg csak azoknak mondom el, akikben megbízom és akiket szeretek. 18 éves korodban vagy akár később, kezdj el azon a kérdésen gondolkozni igazán, mait feltettél ezen az oldalon. Most még ne ezzel foglalkozz. Szerezz tapasztalatokat, hogy tényleg többet tud-e nyújtani neked egy lány, mint egy fiú. x idő múltán magad is tudni fogod a választ! :) csak okosan, és érezd jól magad a megtapasztalás során! :))) egy hozzád hasonló társad