Mesterséges nyelv alkotás?

Én is ír(tam)ok, mesterséges nyelveket főleg a regényemhez.

És nagyon jó érzés, ha kész és tudod, hogy te csináltad, és van egy olyan nyelv, amelynek csak te tudsz a létezéséről.

Egyébkén ajánlom, mert nagyon jó.

Amiket én inkább figyelembe veszek az más nyelvek, és persze a saját, vagyis a magyar nyelvtan. Ezeket tüzetesen átvizsgálom és összehasonlítom a különbségeket. Fontos hogy szófajonként építs fel egy nyelvet, azaz előbb határozd meg a legfontosabb nyelvtani elemet és próbáld kidolgozni tüzetesen. Én például az első nyelvemhez az állítmányt(igét) dolgoztam ki, úgy mint igenevek, igeidők, igemódok, igeragozás, segédigék stb... Aztán a főnevet, melléknevet, névmásokat, viszonyszókat, kötőszókat és így tovább, szépen aprólékosan. Nagyon fontos azt leszögezned hogy ragozó, vagy nem ragozó nyelvet szeretnél megalkotni, és ami a leglényegesebb amit talán az ige elé kellett volna írnom Az A BETŰKÉSZLET. Nagyon fontos, hogy kiválaszd milyen legyen a hangkészlete a nyelvednek, milyen betűket fog használni a későbbiekben, és persze a helyesírás, de ez utóbbi inkább majd a szavak megalkotásánál fog kiforrni. Meríthetsz más nyelvekből is ötletet, mint én például "elcsentem" a latinból a gerundium igenevet, de fontos az is, hogy ne csak egy nyelv legyen a séma, hanem több is, de persze ez csak az én véleményem, hisz ebben a nyelv megalkotásban is az a legszebb, hogy csak te szabhatsz neki határt (persze az alapvető nyelvtani szabályok figyelembe vételéve, bár az sem kizárható, ha te írsz egy újat). Ennyit tudtam csak így hirtelen, de remélem ezzel is segítettem. Sok sikert kívánok neked.

17/fiú

Két alapvető részből áll össze egy nyelv: szókincs és nyelvtan. A nyelvtan megalkotása a "húzósabb".

A legtöbb szófajhoz tartoznak ún. nyelvtani kategóriák, pl. főnév: szám (egyes és többes, bizonyos nyelvekben akár kettes, hármas), eset (alany, tárgy, részes, stb.)

ige: idő, mód, szám, személy...

melléknév: szám

Eldöntheted, ezek közül a nyelvtani kategóriák közül melyeket akarod pl. raggal jelölni, melyet pl. a mondatbeli helye által (pl. ha van tárgyrag, akkor mindegy, hol a mondatban a tárgy, ha nincs, akkor meg pl. onnan lehessen felismerni, hogy az ige után áll). Lehet választani, hogy pl. az igének ragokat találsz ki, vagy a személyes névmások kitétele kötelező az ige elé, és innen lehet felismerni, milyen számban és személyben áll. Az igemódot jelölhetet külön szóval az ige előtt/után vagy raggal, ami a legtöbb nyelvben az ige után áll, de állhat akár előtte is, vagy akár az ige lexémájába "beékelve".

Szóval, rövidebbre fogva, a legjobb, ha összeszeded pl. nyelvtan könyvből az összes nyelvtani kategóriát, és ízlés szerint kitalálod, melyiket hogy jelölöd. De lehet egész szabadon, pl. kitalálhatsz saját képzeletbeli néped nyelvének külön igemódot, ami pl. bizonyos kiemelt helyen történő cselekvések jelölésére való, és pl. az időnek sem muszáj jelen, múlt, jövőnek lennie, lehet csak két idő, vagy csak egy, vagy akár több is.

Célszerű minden szófajnak saját végződést adni (ez van pl. az eszperantóban), persze szabadságod van másképp is megoldani.

Na, amit eddig írtam, az nagyrészt a morfológiára vonatkozott. De a szintaxisra (mondattan) is oda kell figyelni. Most ebbe nem mennék bele. A lényeg, a szintaxist a morfológia is meghatározza, hiszen ha pl. minden nyelvtani kategóriát jelölsz a szavakon, akkor a mondatot szabadabban építheted fel, nem kell kötött szórend, ha pedig kevés a végződés, akkor a szórendnek fontos szerepe van.

És igen, fonetikára is lehet gondot fordítani, de legegyszerűbb, ha ugyanazok a betűk és a kiejtési szabályok, mint a magyarban. De tervezhetsz akár saját betűkészletet vagy akár olyan hangokat is kitalálhatsz, ami nem sok nyelvben van (pl. interdentális explozíva, ha már nagyon ráérsz :D )

A főneveknek lehet nemük ízlés szerint, de ez se kötelező (lehet két nem, három, vagy akár több is). És akkor lehet egyeztetni a melléknevet is a főnévvel külön nemben és számban, vagy akár még esetben is.

Névelő (határozott, határozatlan, esetleg másmilyen is) jó, ha van, de pl. a szláv nyelvekben nincs névelő. Ha van, állhat a főnév előtt, vagy akár a főnév után is (ilyen van pl. a svédben), lehet komplikálni.

A szókincset pedig vagy saját magad megalkotod, vagy lopkodsz más nyelvekből lexémákat.

A főnevek, melléknevek általában hosszabb szavak, a ragok többnyire max. három szótagúak, a számnevek, névmások, elöljárók megintcsak általában rövid szók. De ezt sem kötelező betartani, ha úgy teszik, kitalálhatsz pl. tíz szótagú elöljárószót is.

De lehet az intonációnak is akár kiemelt szerepe. Pl. kérdő mondatnál a szórendből is kiderülhet, hogy az kérdő mondat, de lehet azt is, hogy semmiben ne különbözzön a kijelentő mondattól, ekkor az intonáció szerepe nagyobb. De még azt is lehet akár, hogy csak 1-2 magánhangzó van a nyelvben, és létezik 10-20 féle intonáció, amiknek jelentésmegkülönböztető szerepe van. (Vannak ilyen nyelvek is, most fejből nem tudom, melyik, talán a kínai.)

Hirtelen ennyi. Sokmindent hozzá lehetne még venni, most csak a lényeget próbáltam írni, de sok, kevésbé lényegesbe is belementem.

1.) A nyelvnek 4 csoportja létezik: ragozó, elöljárós, flektáló, kötött szórendű.

A ragozó nyelvek a szóhoz kapcsolódó toldalékokkal próbálja meg kifejezni a mondandót (pl.: orosz).

Az elöljárós, mindezt elöljárókkal (pl.: francia).

A flektáló a szó szerkezének változtatásával képzi és ragozza szavait (pl.: arab).

A kötött szórendű a szórenddel műveli az előzőket (pl.: kínai).

Ha az érthetőségre mész, akkor használd az elöljárós vagy a ragozó megoldást.

Ha a gyors kifejezésre, akkor a flektáló, kötött szórendű.

2.) A szókincsre három módon tehetsz szert: kitalálod a szavakat, átveszel nyelvekből, az alapnyelvek szóelemeinek kombinálásával.

De például léteznek újabb módszerek, pl.: az Ithkuil módszere. Logikára épül.

3.) Próbálj meg minél egyszerűbb és érthetőbb nyelvtannal előállni.

Egy tanács: Az ige nyelvtani része a legdurvább

A legjobb rész: Az írás megalkotása. Érdekes pl.: J. J. R. Tolkien tengwar-ja:

[link]

Már megbocsájts supergenius, de amiket írtál enyhén butaságok (kivéve az utolsó mondatok a szókincsről). A nyelveknek sok csoportja lehet, de nem így vannak felbontva mint ahogy te felvázoltad. Az európai nyelvek legjellemzőbb típusai az agglutináló (szerinted ragozó ami helyes, de...) és a flektáló (ami szintén ragoz) nyelvek. Az előbbihez a magyart írnám példának, mivel az orosz szláv nyelv és mint tudjuk azok flektálóak, és mellékesen használnak elöljárószókat is pl: Я поеду В Москву. (itt a В azaz v az elöljáró)

A flektáló nyelvekhez sokat lehetne írni mint például a német, angol (igen az angol is), vagyis germán, újlatin és szláv nyelvek.

A másik pedig az, hogy mindkét nyelvtípus ragoz, csak a különbség az, hogy míg a az agglutináló nyelveknél a ragok és a ragozott szavak elkülöníthetőek és külön is értelmesek, addig a flektáló nyelvek szavai nem választhatóak el ragjaiktól, mert így alkotnak egészet, bár abban igazad van, hogy sokszor ragok helyett ezt a szavak tövének változásával, vagy épp a megváltoztatott szavakhoz kapcsolt ragok együttesével oldják meg, ezért is elválaszthatatlan a kettő, mert az így megváltozott tő már nem ugyan az a szó, amely egykor volt. Ez az agglutináló nyelveknél csak maximum a kivételekben fordul elő. A flektáló nyelvek nagy része egyébként használ elöljárót, szóval ezt nem lehet különbontani két csoportra.

A kínai pedig épp hogy tonális nyelv és a szavak tónusának és hangsúlyának van jelentésbeli feladata. A japán pedig ragokkal fejezi ki magát, sok tankönyv partikulának mondja ezt, mert az angol mintát követi, amelyből már rég kivesztek a ragok, így nem nagyon ismerik. Abban is teljesen igazad van, hogy az ige a leghúzósabb nyelvtanilag, de ha a kérdés írója azt akarja akár az igére jellemző dolgokat bármely más szófajhoz hozzácsaphatja, mint a japánban, ahol sok melléknévnek van múltideje.

Kedves pst!

Az előbbieket mind tudom.

1.) Az orosz ragoz is, flektál is, és ritkán elöljárózik is.

2.) A flektáló nyelvek is ragoznak.

3.) "Már megbotcsájts, supergenius, de amiket írtál enyhén butaságok."

Elolvastad a kérdés mellékletét: "mondjatok fontos tudnivalókat"!!! Na ez az!

4.) Ezeket senki sem írta, tehát tudásommal kiegészítettem a kérdező tudnivalóját.