Daniel Defoe: Robinson Crusoe-nek hol találom az olvasó naplóját?

A regény főszereplője Robinson, aki szembeszáll apjával, mivel nem akar ügyvéd lenni. Robinson nem képes a kalandvágyát legyőzni, ezért tengerre száll. A műből kiderül, hogy Robinson élete egyáltalán nem volt unalmas, s mindig sikerült valamilyen veszélyből megmenekülnie.

Az első hajóútját egyik barátjának köszönheti. Viharba kerülnek, ezért megfogadja, hogy soha többé nem fog hajóra szállni. A veszély elmúltával azonban hamar megfeledkezik fogadalmáról, s nemsokára még nehezebb helyzetbe kerül. A tisztekkel együtt a halálra készülnek, de megmenekülnek, hajójuk viszont nem éli túl a vihart – elsüllyed. A kapitány figyelmezteti őt, hogy soha többé nem szabad hajóra szállnia, mivel ez nem tartozik az ő életútjához.

Úgy gondolja, hogy szégyen lenne hazamennie, hiszen akkor beigazolódna, hogy apjának volt igaza. Londonban megismerkedik egy hajóskapitánnyal, akivel Guinea partjai felé tart. Útját és vállalkozását siker koronázza, így a hazahozott aranyport 300 font sterlingért értékesíteni tudja. A siker nyerészkedővé teszi. Hajóskapitány barátja meghal, ő mégis tovább akarja folytatni a vállalkozást és megismételni az afrikai utat. Az út során kalózok támadják meg, akik foglyul ejtik. Két év után tud megszökni Szálehből: az afrikai partok közelében hajózik a kalózokkal, amikor egy portugál hajó kapitánya megmenti életét, aki semmit sem fogad el cserébe. Megérkeznek Brazíliába, ahol Robinson a rakomány egy részét megvásárolja, 220 pezetáért.

Brazíliában Robinson új életet kezd. Az itt eltöltött 4 év alatt sikerül meggazdagodnia. Először egy cukornádültetvényre megy el dolgozni, majd ő maga is ültetvényes lesz. Az ültetvényes barátai által felkínált lehetőségnek nem tud ellenállni, ezért a törvényt kijátszva néger rabszolgák behozatalában segédkezik. Társai felkérik Robinsont, hogy hajójukat Guinea felé vezesse. Az üzlet előnyösnek tűnik, hiszen még pénzt sem kell belefektetni, s mégis ugyanannyi rabszolgát kapna ő is, mint társai.

Napra pontosan 8 évvel azután kelnek útra, hogy Robinson először hajóra szállt. Az út során félelmetes viharba keverednek, de egyedül Robinson menekül meg. Örül, hogy megmenekült, de szomorú amiatt, hogy társai mind odavesztek. A csónakot, amiben megmenekül, a víz egy szárazföldre veti, így mindent ki tud menteni a hajóról, mielőtt az elsüllyedne. Felszerelkezik szerszámokkal, fegyverrel, lőszerrel, puskaporral, élelemmel, tehát szinte mindennel, ami később hasznára lehet. Talál a hajón egy kis pénzt is, melyet végül elhoz a hajóról, mondván egyszer talán szükség lehet rá a lakatlan szigeten, ahová az élet sodorta.

A szigeten emberhez méltó lakhelyet alakít ki magának. Valóságos erődöt épít, amelyet senki sem tud megközelíteni. Magányosan szervezi meg mindennapjait úgy, mintha a társadalom elvárásaihoz igazodna. Mindig összeírja napi teendőit, hogy mikor mit kell tennie.

Teljesen átalakítja környezetét, s egész lénye megváltozik. Felfedezi, hogy a szigetre emberevő bennszülöttek járnak, akik helyben fogyasztják el a hadifoglyokat. Elhatározza, hogy társat szerez magának. Már 24 éve él a szigeten, amikor sikerül enyhítenie magányán azzal, hogy egy társat szerez a bennszülöttek közül. Megtanítja rendesen étkezni, öltözni, angolt oktat neki, valamint munkára fogja. Mivel egy pénteki napon sikerült társat szereznie magának, Pénteknek kereszteli el új társát.

Négy évvel később egy fellázadt hajó matrózai három embert tesznek ki a szigeten: a kapitányt, a kormányost és egy utast. Robinson három új társával foglyul ejti a zendülőket, visszafoglalva a hajót. A lázadás szervezőit kirakja a szigeten, de elmond nekik minden tudnivalót arról, amit eddig felépített, hogy ott élhessenek.

Robinson pontosan 28 évet, két hónapot és 19 napot töltött a lakatlan szigeten.