Már nem érdekel semmi, hogy mi történhet velem, tudom, hogy nem normális ez, mit csináljak?

Annyit csalódtam, hogy most már egyszerűen semlegesen kezelem a dolgot..Nem tudok úgy viszonyulni hozzá, mint amitől félni kell, hanem úgy vagyok vele: "Gyerünk menjen, max csalódom, kit érdekel, szenvedtem már így is eleget" Sajnos a családi körülményeim lelkileg nagyon mélyre húznak, már elküldtek neurológiára mert 16 évesen úgy remegek mint egy 40 éves alkoholista, éjjelente rángatózom. A családi ügyeim csak egy része, mert naív vagyok, ha szerelmes leszek mindent elhiszek. Minden fiú átver, az is, akiből a legkevésbé nézném ki..Már olyan gondolataim vannak, hogy a jelenlegi szerelmemmel simán járhatok, nem érdekel az sem ha megerőszakol, ha kinyír, vagy akármi. Egyszerűen nem tudok úgy tekinteni a jövőmre, mint egy normális ember, aki fél a csalódástól, a kirekesztéstől, a fájdalomtól, hanem egyszerűen "lesz ami lesz" típus, egyáltalán az sem érdekelne, ha meghalnék. Semmi..Egyre kevesebb dolog köti le a figyelmem, 24/24 alszom amikor tehetem.. Rengetegszer járt a fejemben az, hogy öngyilkos leszek, de végül is gyáva vagyok, nem merem megtenni. Szeretem a körülöttem lévőket, és fájdalmat okoznék nekik, de én nem érzem, hogy ők is viszont szeretnének különben nem bántanának!.. Nincsen egy igaz barátom sem, csak úgy a barátnők/haverok tömkelege, olyanok, akik nem megbízhatóak általában. Most két tűz közé vagyok szorítva, a jelenlegi szerelmem körül sok titok lengett eddig is, de most az egyik "barátja" mindent elárult. Nem tudom melyiküknek higgyek, egyikükben sem bízom, mindkettejüknek meg van az oka, hogy hazudjanak, de már annyira a süllyesztő mélyén vagyok, hogy inkább beleugrom ebbe a kapcsolatba. Az utóbbi idődben megint fogytam 7 kilót, egyre soványabb vagyok, nem tudok enni, nem tudok semmit csinálni. Értelmét vesztette az életem. Az egyedüli aki itthon 'rendet' próbál tartani, az a tesóm, de kb 20 nap múlva ki megy Angliába. Egyedól fogok maradni..! Bízom abban, hogy boldog lehetek emellett a srác mellett, de fent áll annak is a veszélye, hogy a másik srác igazat mondott, és félnem kellene tőle. Mit tegyek? Szerettem volna egy kiskutyát, hogy lekösse a figyelmem, de tele vagyunk macskával ezért azt sem engedik..Kellene nekem valami támasz. Az is jól esne, ha valamelyikőtökkel el tudnék beszélgetni az érzéseimről, mindenről, szeretem elmesélni a problémáim, de nincs kinek, vagy ha mégis, ő nagyon távol van tőlem, vagy csalódást okozott egyszer..vagy többször..