Melyik könyvből van ez a részlet?

A székely határőrezredek felállítása, s az ehhez fűződő események a székelység keserű emlékei közé tartoznak. A székelyek a nemzeti királyok korában épp úgy, mint az erdélyi fejedelmek országlásának idején, mindenkor készségesen szállotak hadba saját vezéreik, székkapitányaik vezetésével, s éppen a vállalt hadi szolgálat fejében nyerték a nemességet. Erdély a török s a török szolgálatban portyázó tatár hadak országútja volt, a Székelyföld sokat szenvedett. De a szinte szüntelen küzdelem és véráldozat ellenére is a székelység nagy része megmaradt szabad, hagyományaira büszke, függetlenségéhez ragaszkodó népnek. Ez a helyzet csak a császári uralom beálltával változott meg gyökeresen. A változott viszonyok okozták, hogy amikor Mária Terézia 1763-ban elrendelte a székely határőrség felállítását, a székelyek bizalmatlanul, sőt ellenszenvvel fogadták ezt az intézkedést. Az összeíró tisztek ugyan azzal bíztatták őket, hogy a katonáskodás révén azok is megszabadulhatnak a jobbágysorból, akik már régen elvesztették kiváltságaikat, s a közrendbeli székelyek általában felszabadulhatnak földesuraik kénye-kedve alól. A székelység azonban idegennek érezte a császári uralmat, ezért a muszáj-katonáskodásban gyűlöletes kényszert látott, s annak sem örült, hogy a határőrterületek lakosságát kivették a polgári közigazgatás fennhatósága alól és katonai parancsnokság alá helyezték. Nyugtalanság, majd helyenként határozott ellneállás ütötte fel fejét a Székelyföldön. A császári katonaság részéről erőszakosságok történtek, amire a felfegyverzett székely csoportok hasonlóval válaszoltak."