Átléptem a falon? átléptem a falon?

Egyik este gyanútlanul hemperegtem az ágyamban, a kinti vihar zajai nem hagytak aludni. Már közel két és fél órája képtelen voltam álomba merülni, de ébren maradni is fáradt voltam. Végül erőt vettem magamon, és felkeltem. Oldalra löktem a takarómat és lekászálódtam az ágyról. Négykézlábra zuhantam, de összeszedtem minden maradék energiámat és felegyenesedtem. Éjjel két-három óra felé járhatott. Elindultam a konyha irányába, hogy igyak egy pohár vizet, de elbotlottam a kisöcsém játékaiban, amik szétszórva hevertek a földön. Elvesztettem az egyensúlyom, meglendültem és koordinálhatatlanul előrezuhantam. A szél visongott a fülem mellett, és halálérzetet keltett bennem. Vártam, vártam... Néhány másodperc múlva a homlokommal tompítottam az esést. Nem örültem neki, szitkozódva nyitottam ki a szemeimet - és ekkor jött a meglepetés!

Beleestem a falba! Az egyik felem még a szobámban volt, a másik már a folyosón. Az első másodpercekben föl sem fogtam, mi történik, de abban biztos voltam, hogy tök jó lesz. Felálltam, és átrohantam az összes falon. Nem okozott problémát az új, eddig ismeretlen képességemmel. Egyszercsak anyám hangját hallom a semmiből.

- Kislányom, te mi a .... csinálsz????

Megijedtem és lezuhantam a faljárás fekete lyukába. Azóta itt bolyongok.