Nagy bajban vagyok! Megoldást kell végre keresni a poblémáimra. Mit csináljak?

Szóval hol is kezdjem világéletembe egy kis csendes visszahúzódó lány voltam. Nem is tudom mi lehet az oka,de egyáltalán nem megy a barátkozás. Oviban megvertek a társaim,amit otthon elmeséltem majd az ovónő leszidott miért mondok otthon hülyeségeket. Amikor átkerültem az iskolába szintén mindig egyedül voltam. Pár évvel később sikerült legalább ilyen,, suliban szünetben bezsélünk pár szót és húde barátnők vagyunk" dolgot összehoznom. Felsőbe megkeverték az osztályokat és összekerültem ilyen bulizós picsukkal. Minden szünetben ültem magamban a padon lehajtott fejjel:S Persze suli után itthon unatkoztam sehova nem jártam el jóformán. Olyan szinte visszafejlődött ez a kapcsolatteremtő képességem,hogy az nem igaz:( Most már 10es vagyok szintén vannak ilyen beszélgetős barátnőim,de nem lehet igazán számítani rájuk..remélem értitek. A legtöbb osztálytársam úgy ebszél velem,mintha elmebeteg lennék és cikiznek sokszor:S Mit tehetnék,hogy jobban tudjak barátkozni? Mert már ott tartok,hogy nem érdekel semmi ,mindig rossz a kedvem ,nincs kedvem fogllakozni magammal..stb. Volt sulin kivül két ,,barátmőm" de annyira megváltoztak mindkettő lenéz már bizonytalan okok miatt. Mit tehetnék? Hol barátkozzak és hogyan?