Sírtatok már meghatottságtól/örömötökben? Mi miatt?

Most csak az jutott eszembe, amikor hatodikos koromban megtudtam, hogy mégis felvesznek a hőn áhított gimnáziumba, akkor a meglepetéstől csak sírni tudtam. :)

16/L

hmm...hát én nekem már volt egy párszor...

pl: amikor ballagtunk és a szállj el kismadárra körbe állva az osztály egymásba karolve egymást nézve énekelt(persze alájátszással)...és láttam h egyik bnőm elkezd sírni..aztán a másik és ha már 2 ember sír énsem birom ki..a végén szinte az összes lány sírva ment el és úgy váltunk el...mert ez egy nagyon jó osztály volt és ma is hiányzik:/:D..

aztán ez pont szent este történt velem..lehet hogy hülyén hangzik, de én nem nagyon gondoltam,hogy ez fog velem történni...

anyuval mostanában elég sokat vitáztunk és így hát a szent este közeledte annyire nem is volt nagy "öröm" számomra mert arra gondoltam h mennyi fájdalmat okozhattunk mostanában neki ...

3-unkat nevel..én és ikertesóm meg egy hugi...mind3-an lányok...

szóval mikor volt az ajándékozás...odaadtunk neki egy nagy tányérszettet ...amire már rég vágyott mert egy egyedi szett...

apa elmondta neki,hogy ezt ikertesóm a tescoból 3 és fél km-en keresztül cipelte...anya felemelte és alig bírta betenni az ölébe..aztán tesómra nézett és láttam h szinte könnyezik..először nem értettem miért...hiszen ez nem is olyan nagy ajándék, előző években sokkal többet és jobbat adtunk és most miért néz így..

aztán láttam h nehezen nyitja ki az ajándékot..és akkor megláttam h szinte lila a keze és az egyik ujja ragtapaszos..mondtam neki h mit csináltál? apa meg mondta: kicsípte az ujját a hideg és sebes lett..

anya meg mondta h nyissam ki neki a dobozt mert fáj a keze....

örült neki..

aztán átadtak 3-csokit és 3 zoknit...ennyi volt az ajándékunk..apa meg láttam h hogy néz..h most csak ennyi..

anya mondta h akart venni nekünk, de most nincs úgy pénz h feleslegesen költse és nem tudta mit vegyen mert már változott az izlésünk és mondta h majd mondjuk meg neki mi kell és utólag vesz nekünk vmit, de mikorra elakart menni vásárolni bezárt minden...

nekik nem volt idejük elugrani boltba sem ilyenkor, karácsonykor hajnalban szoktak hazajönni..

aztán anya nem is tudta de bejöttem a szobámba és meghatódtam...mert ő azt érezte h a gyerekei drágább ajándékot adtak,többet költöttek rá ő meg egy-egy pár zoknit tudott csak felmutatni,de nem akartam elötte sírni..de nekem ez nagyobb ajándék volt és nem is várok el tőle más,több ajándékot..mert lilára, véresre dolgozta magán napi 17 órákat fagyoskodva a hidegben úgy hogy az ajándékát sem bírta kinyitni és tudtam hogy ezt értünk tette, hogy nekünk jobb legyen...ekkor nagyon meghatódtam és azt éreztem hogy megbántam az összes eddigi vitát és éreztem,hogy anyu igazán szeret minket :")