Mit gondoltok errol a levelrol? Hogyan ertelmeznetek?

Van egy par netes ' haverom', par honapja jott egy ujabb, tolem valamivel idosebb pasas, akit soha nem tudtam pontosan hova tenni, mert eleg zarkozott, felenk, olykor kisse misztikus volt. De ez nem zavart, szimpatikusnak talaltam, termeszetesen csak 'barati' szinten. Nehany napja eldontottem, hogy ideje ezeket a netes baratsagokat ( kulonosen azokat, melyeknek semmi ertelme, hiszen a foldrajzi, ilyen -olyan tavolsag miatt lehetetlen lenne egy valos baratsag kialakitasa) lezarom. Ennek az idosebb pasasnak is kuldtem egy mailt, hogy szerintem jobban tennék, ha lezarnank, mivel tul messze vagyunk, és én a virtualitassal nem tudok egy ido utan mit kezdeni. Ma kaptam tole egy mailt, leforditva bemasolom nektek.

A levele total osszezavart, mert.. 1: nem értem, pontosan mit is akart volna mondani vele, 2: kissé megijesztett ez a levél, ti nem tartjatok ezt a pasast egy kissé .. " betegnek? " 3: mutattam egy baratomnak a levelet, és azt mondta: " ajjajj, ez még keresni fog" .. Ugye nem?

Nos, itt a levél:

Megkaptam az utolso mailt toled. Mindegy, mit érzek most, mindegy, mennyire nehéz nekem, azt hiszem el kell fogadjam és tiszteletben kell tartanom a dontésed. Szoval ugy veszem, valoban az utolso levél ez toled. Virtualis vagy valosagos, ezekkel soha nem foglalkoztam, mert biztam abban , hogy te leszel az, akivel a valosagban is tudok egy napon talalkozni. Ami engem illet, hogy valami igazi, oszinte vagy sem, azt nagyon fontos tudnom. Mégha rengeteg akadaly, nehézség is van, biztam benne, hogy tul tudok rajtuk lépni. Szerettem veled beszélgetni, szerettem veled lenni. De most, hogy ugy dontottél, befejezed velem a beszélgetést, talan semmi sem volt oszinte..

A legutolso csetelésunkkor megkérdeztelek: "Mit tennél ha azt mondanam, beléd szerettem?"  Azt valaszoltad, hogy csupan egy "képbe" szerettem volna bele . Természetesen igazad van, hiszen még nem talalkoztunk soha a valosagban és az egyeduli lehetoségunk a képzelet volt. Tehat igaz, hogyha szerelmes vagyok beléd, akkor egy képbe, illuzioba vagyok szerelmes . De ez miért baj? Kettonk kozott minden a képzeletunkben szuletett meg , és képzeletben még mindig egyutt vagyunk . Es ha torodtunk volna ezzel, akkor a képzelet segitett volna minél hamarabb valosagossa valni egymasnak. Nem tudom mit éreztem pontosan – baratsag, vagy szerelem, amit biztosan tudok, hogy ez a kapcsolat szamomra kulonleges és fontos volt és hatarozottan volt valami. Kegyetlen , abszurd talan? Es akkor? Ez is jobb mint a semmi, mert a végén ennek az érzésnek az ellenkezojét akartam , hogy érezzuk..

Tudod jol, hogy kettonk kozul nem én vagyok a turelmetlen, hanem az, aki képtelen arra, hogy nyiltan és természetesen kimondja az érzéseit, mert fél attol, hogy utana fajni fog … ez minden.

Tudod, te még fiatal vagy, rengeteg uj emberrel tudsz talalkozni az életed soran, én mar nem. Es itt az ideje, hogy lassan elengedjem a korulottem éloket .

Neked nem tudok "Isten aldjon"-t mondani, és nem is akarom mert nem tudom hogyan engedjelek el helyesen..

Tulsagosan mély az ocean.. Nem tudtuk atszelni... Kar..

Legyen nagyon szép életed ..