Anyámra igaz ebben az esetben, hogy a részeg ember őszinte? (lent)

Pár éve elkezdett sajnos alkoholizálni. hetente egy-két alkalommal nagyon durván kiüti magát. ilyen esetekben még sosem hallottam tőle egyetlen jó szót sem, csak ocsmányságokat. mindenkit szapul, de persze engem a legjobban, mert csak ketten élünk együtt és nekem tudja a képembe vágni az undorító gondolatait. pedig nem vagyok rossz gyerek, büszke is lehet csomó minden miatt...

Nehezen viselem az igazságtalanságot, főleg, hogyha nem tudok előle elmenekülni a szobámba, akkor órákon át hallgathatom, amikor eltorzult arccal, gonosz tekintettel üvöltözik mindenkiről.

egy fontos infó: az első feles után képszakadása van, és reggel csak a kerülő tekintetemből jön rá, hogy valami rosszat tehetett. (alapból eléggé elrejti a valódi énjét, ál-kedvesnek mutatkozik mindenkivel.) egyszer még a hajamat is csúnyán kitépte mert rájött az ötperc részegen.. :/

lehetséges, hogy az a töméntelen szörnyűség, amit előad részegen, azok a valós gondolatai? anyám komolyan ennyire sötét belülről?

17/L