Hol terem a nylon?

Dél-Amerikában az XII. században a Neyhowa nép indiánjai fedezték fel a nylont. A II. ipari forradalom során jutott el Európába. Az indiánok őserdeiben élő fa (neylonifus ambiucus -latin) nedvét hasznosították, de ehhez több év kellett mire a nylont használni tudták , kezdetben ugyanis italnak hitték. A folyékony anyag megszilárdult a bélrendszerben, ezzel okozva rengeteg indián halálát. A neyhowaiak étel hiányában ették meg halott társaikat, és meglepö modon tapasztalták hogy a halottak belében átlátszó anyagban szinte emésztetlenül megmaradt a táplálék. Innentől kezdték használni a fa megszilárdult nedvét tartósításra, ekkor kapta a neylon nevet, melynek jelentése: "istenek nedve." Majd mikor Kolombusz felfedezte Amerikát és gyarmatosításba kezdett, a leigázott népek között volt a neyhowai is. Ezzel évszázadokra eltünt a neylonkèszítés tudománya. Majd a II. ipari forradalom idején kutatòk érkeztek Dél-Amerikába hogy feltárják az elfeledett indián törzsek kultùráját. A kutatásokat dr. Gregory Foulpack és nèmet barátja Zelo van Ulrich végezte. A neyhowai indiánok sìrjában talált leleteket alapján már őkis elő tudták állítani a nylont. Mindketten tudták hogy ez forradalmi ùjítás lehet az ipar számára. Hazatérésüket követően Angliában és Németo.-ban cégeket s gyárakat alapitottak melyek a nevület viselik (lsd. folpack, celofán) és a nylon gyártására specializálódtak. A kereskedelem virágzásával a XIX. századra a világon szinte mindenhol elérhetövé vált.

Am kevesen tudják h a neyhowai indiánoknak köszönhető az óvszer is; a férfiak hímvesszőjüket előszeretettel mártották a fa meleg nedvébe, mely pár percen belül megszáradt. Rájöttek hogy ez megakadályozza az asszonyok teherbe esését, ami éhinség idején kedvező volt. Egyetlen hátránya, hogy nehezen volt eltávolithatò.