Mikor érdemes legyőzni a félelmeinket?
A kérdés hipotetikus, egy képről jutott eszembe, amit ugrás előtt készítettek egy bungee jumpingos feje fölül. Ahogy néztem a fotót, láttam a mélységet is alatta és már akkor elkapott a félelem érzése.
Egyéb dolgokban szokták mondani, hogy le kell győznünk a félelmünket (sok ember előtt beszélni, szembenézni egy kellemetlen helyzettel, stb), de mennyire tág ez a fogalom?
Hol a határ, ameddig érdemes és honnan felesleges?
válasza: válasza:
válasza:Nem vagyunk egyformák. Mindenki máshol húzza meg a határt.
Azt mindenkinek éreznie kell, hogy mi az, amit még bevállalhat, és mi az, ami már az őrültség, a felelőtlenség határát súrolja. Felelőtlenség saját magunkkal szemben, a családdal, esetleg gyermekeinkkel szembeni felelősség oldaláról.
Hogy valamit bevállalok, mert még kockázatok nélkül megtehetem, vagy nem vállalom be, mindenki maga dönti el.
A darazsas példa természetesen más, mert vannak megalapozott félelmek, amik életben tartanak. Ugyanez miatt nem simogatunk fekete mambát vagy csörgőkígyót vagy kockás medúzát.
Azért is a bungee jumpingot hoztam fel példának, mert ott nem kockáztatjuk az életünket. Millióan ugrottak már és nem nagyobb a halál kockázata, mint egy autóbaleseté - mégis vezetünk. Tehát ezt nem emelném egy szintre a darazsak közé menéssel, mert az nem bátorság, hanem szándékos mazochizmus/öngyilkosság.
A bungee jumping azért határmezsgye nálam, mert nem az életemet kell megvédenem a félelemmel, de nem is olyan dolog, ami a teljes élethez nélkülözhetetlen. Ezért nehéz besorolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!