Elveszítettem volna a legjobb barátnőmet egy párkapcsolat miatt? Barátnő az ilyen?
A legjobb barátnőmet még az egyetem első évében ismertem meg, szaktársak vagyunk. Mindig volt a gyönyörű, népszerű csaj az évfolyamon, de nem igazán irigykedtem rá. Van egy másfél éve tartó kapcsolata, halálosan szereti a srácot, viszont ő nem szereti viszont... eleve úgy kezdtek el járni, hogy a fiú nem vállalta fel, csak szexelni járt fel hozzá, haveri körben a bnőmet is haverjaként mutatta be, stb, szóval értitek.
Nekem lassan fél éve van egy barátom, akivel nagyon szeretjük egymást, előtte nekem is ilyen léhűtő fiúim voltak. Sok időt töltünk kettesben, ami miatt a barátnőm kicsit hanyagolva érzi magát. Szerintem meg valahol teljesen jogos, hogy a barátommal lógok, és attól még simán foglalkozom vele is, csak nem annyit (nem alszom annyit nála, én ugyanis kolis vagyok, ő meg alapból szegedi és sokszor meghívott magukhoz). Kedveli a barátomat, de volt egy-két eset, amikor berágott rám, mert inkább vele voltam. Plusz sokat ócsárolja a barátom, szerinte kis hülye, éretlen, papucs, stb. A féltesóm szerint ezeket csak irigységből mondja, mivel őt a szerelme semmire sem becsüli. Egyébként most a félév végén 2 tárgyból is elcsúszott, és ez rosszul érintette lelkileg. Próbáltam vigasztalni, felajánlottam a segítségem következő félévre, stb de szerintem ez csak rosszabbítja a helyzetet. Tesóm szerint ez is irigység. A barátnőm konkrétan kijelentette, hogy a barátom rossz hatással van rám, nemtörődöm lettem stb. és hogy már semmi sem lesz olyan jó, mint régen, soha többé. Nagyon összevesztünk, mindenfélét mondtam neki én is (nem trágárságokat, de persze elég ideges voltam és mindenfélét a fejéhez vágtam). Pár napra rá átmentem hozzá bocsánatot kérni. Elfogadta, de olyan hideg lett, más lett, mint volt. Régebben sokkal jobban ragaszkodott hozzám, most lesz*r, új barátokat szerez (tényleg népszerű), stb. Nem utálatos velem, de a közömbössége nagyon fáj.
Úgy el vagyok keseredve, mintha szerelmi bánatom lenne. Mit tegyek? Ez már elveszett? Úgy sajnálom a 3 év barátság szép emlékeit! Kérlek segítsetek. Ja és 21 éves lányok vagyunk.
Utolsó: természetes, amit érzel. De ha rossz kapcsolatban élsz, mihamarabb szakítsd meg!!! Az én saját tapasztalataim is ezt mutatják. Találhatsz sokkal jobbat is. Ilyen esetben teljesen természetes az irigységed mások felé... kitartást kívánok!
Amúgy eleinte a barátnőm is velem örült, nem tudom, hirtelen változtak meg az érzései. Mikor már nem csak "összejövés, randizás" voltak, hanem a párkapcsolatom elmélyült. Eleinte velem örült :(
az igazi barátság próbája gyakran nem az, hogy a nehéz időkben is kiálltok egymás mellett, épp ellenkezőleg. sokkal nehezebb átélni azt, hogy miközben a saját magánéleted még mindig romon van, és a legjobb barátnőd, akire leginkább támaszkodhatsz, már más utakon jár.. persze örülsz a boldogságának, de félsz hogy ezentúl semmi se lesz a régi, és magadra maradsz:(
nekem 2 hónapba telt, mire rájöttem hogy a barátnőm így érez, addig kész pokol volt egy szobában élni vele. amikor összejöttem a barátommal, olyan lelkes volt (hozzáteszem ő is segített a dologban), de ahogy egyre mélyebbé vált a dolog, és egyre több időt töltöttem a fiúval, teljesen megváltozott. önzőnek és beképzeltnek nevezett, és azt hajtogatta hogy elhanyagolom a barátaimat. pedig épp én éreztem úgy, hogy nem kíváncsi rám, sőt szinte kerül, borzasztó érzés volt. mindezt neki is elmondtam, és akkor kibökte, hogy azért viselkedik így, mert folyton azt juttatom eszébe, hogy neki még mindig nincs barátja.. na ez először lesokkolt, nem értettem miért nem tud kicsit túlnézni a saját orrán, és örülni a legjobb barátnője boldogságának. de ahogy megpróbáltam beleképzelni magam a helyzetébe, rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű:( szóval inkább tűrtem még, nem beszéltem előtte a barátomról, rá viszont sokkal jobban figyeltem.
na igen, ez ideig- óráig működik is, de amíg nem jön helyre a kis élete, és nem erősödik meg az önbizalma, többet nem tehetek érte. a barátságunk azóta is megmaradt, de most nem vagyunk szobatársak, sokkal könnyebb így mindkettőnknek.
válasza:Nagyon jól mondja az előző, lehet, durván hangzik, de sokszor könnyebb együtt lenni a barátainkkal rosszban, mint akkor, amikor a másiknak minden jól megy, nekem meg nem akar összejönni. :( Szerintem ez természetes emberi érzés, csak az a lényeg, hogy ne csapjon át rosszindulatba, és tudjuk megfelelően kezelni.
Én átéltem már ezt az érzést mindkét oldalról. Volt, hogy a testvéremmel szemben voltam tapintatlan, mert folyton csak a pasiügyeimről dumáltam neki, míg neki akkor nem volt senkije jó régóta. Én pedig nem gondoltam bele, hogy ez rosszul eshet neki.
Ugyanakkor leírtam fentebb, milyen volt az, amikor a legjobb barátnőm összejött a szerelmével, és emiatt elhanyagolt egy kicsit. De szerencsére azóta ez rendeződött.
Kérdező, csak annyit tudok mondani, hogy ha te elégszer kerested, ő pedig nem nagyon akart találkozni, akkor inkább hagyd őt, legalábbis egyelőre. Lehet, hogy idővel jelentkezni fog, de nem lehet erőltetni.
válasza:Nekem ez olyan gyerekes! Bocs, de tényleg, mint az oviban. Az igazi barátság ilyeneken nem megy tönkre. Persze ehhez kellenek intelligens felnőtt emberek!
Én férjnél vagyok, sőt babánk lesz. A legjobb barátnőim pedig szinglik. Mi simán meg tudtuk oldani a dolgainkat így is. Hetente találkozunk, közös nyaralások, telelések vannak. Persze ehhez erős kötelék kell, nem holmi felszínes "barátság"!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!