Hogyan bocsássak meg a "barátnőmnek"? (a többi lent)

Lehet hogy nem jó kategóriába írtam, de nem tudtam jobbat...

Nos, az egész barátság úgy kezdődött, hogy egy lépcsőházban lakunk. A pasijával ismerkedtem meg először, de az elején is csak barátságnak indult, semmi másnak. Ő látta rajtam, hogy szomorú vagyok, és felajánlotta, hogy este tollasozhatnánk. Azt mondtam, rendben. Aznap bemutatott a barátnőjének is, úgy láttam kedvelt. Beszélgettünk, jól elvoltunk, kivasalta a hajamat, és mondta, hogyha bármikor "szükségem" van rá, akkor csak szóljak.

Kb. 1 hónapja ismerkedtünk meg. Azóta voltam náluk egy párszor, kb. egy héten kétszer, mert azért nem akartam "zavarni" őket.

Tegnap este elhívtak moziba (vagyis a barátja), én pedig kihasználtam az alkalmat, és elmentem velük. Itt viszont elég érdekes fordulat következett be. Miután vége lett a filmnek, azután a "barátnő" el kezdett hisztizni, azért, mert a barátja azt merészelte mondani neki, hogy én nem féltem, ő pedig igen. És ebből neki gondolom az jött le, hogy én vagyok a "best". De persze a barátja ezt csak viccnek szánta... Tök ciki volt az egész helyzet, a haverjaik előtt, meg minden...

A barátnője annyira megsértődött, hogy "elrohant" azzal a címszóval, hogy ő majd elmegy busszal. Hívtuk telefonon, kinyomta, vagy ha fel is vette, akkor is csak azt mondta, hogy ő ugyan nem jön vissza hozzánk. Kb. húsz perc várakozás után csak elindultunk haza, és mikor hazaértünk, még beszaladtam a barátomhoz egy kicsit megvigasztalni. A barátnője egyértelműen féltékeny volt rám, csak azt nem értem miért, hiszen elég nagy korkülönbség van köztünk. A barátja mondta, hogy alapból ilyen féltékeny, értelmetlen dolgok miatt is. A barátjával mindig nagyon jót tudunk beszélgetni, a korom ellenére. Azt is mondta, hogyha olyan lennék, mint a kortársaim, akkor biztosan nem lennénk barátok. Kb. fél órát beszélgettünk náluk, miután váratlanul hazajött a barátnője. Én bent voltam a nappaliban, ő pedig gondolom az előszobában látta a cipőmet, és kérdezte a barátjától: - Ez még mindig itt van?!

Aztán bejött, és elég bunkón a fejemhez vágott valami ilyesmit:

- Nem kéne még hazamenned?!

A barátja csitította, én pedig intettem neki, hogy akkor kísérjen ki, és már fel is vettem a táskámat a kanapéról. De a barátnője megelőzött, mert hirtelen kirohant a szobából, a lakásból, ki az utcára. Belőlem kitört a zokogás, hiszen semmi oka nem volt arra, hogy így beszéljen velem, és egyébként is elég érzékeny vagyok. A barátja megölelt, és próbált megvigasztalni azzal, hogy nem én vagyok a hibás. De én csak sírtam tovább, pedig tudtam, hogy mennem kell. Kimentünk az ajtó elé, ott még egyszer megölelt, és adott egy finom puszit a szám szélére. Mondta, hogy ne sírjak, nyugodjak meg, holnap már mindent máshogy fog látni (mármint a barátnője). Elköszöntünk, és a barátnője után rohant. Én még a lépcsőházban sírtam egy kicsit, mert nem akartam úgy hazamenni, hiszen nem mondhatom el senkinek ezt az egészet. A telefonomon kb. fél óra múlva találtam egy bocsánatkérő sms-t. Először nem nagyon tetszett, sírtam tovább, de 10 perc múlva megint elolvastam, és akkor már kicsit máshogy értékeltem. Tudom, hogy meg "kell" bocsátanom neki, mert nem akarok velük haragban lenni (főleg a barátjával nem, mert ő nagyon kedves, és mindig felvidít a hülyeségével), csak azt nem tudom hogyan. Mit írjak neki egy ilyen eset után? A barátnője is nagyon megbánta, hogy ilyen volt, és ő is sírt sokat, de mégsem tudok mit írni. Valaki tud valami jót?