Nem merek segítséget kérni, egyáltalán azt se tudom melyik témakörbe illik a bajom?
Van két csodaszép kislányom ( 3éves és egy 8 hónapos, van fedél a fejünk felett,férjem akit szeretek.
DE!
Hónapok óta nem volt 1 órányi "magányos" szabadidőm, a lakás folyton úszik, nem érem soha utol magam.Én fekszem le utoljára, én kelek legelőszőr, éjszaka a kicsi miatt nem alszok folyamatosan....
Elfáradtam, kimerültem, elszomorodtam és ezt szégyellem bevallani másoknak......reggel azon kaptam magam, hogy a piacra menet a kocsiban sírva fakadtam és nem tudtam abbahagyni.A kicsit hazavittem aki menet közben elaludt ( addigra a férjem is felkelt) és inkább átmentem a szemközti boltba. Állandóan meg akarok felelni mindennek és mindenkinek, aminek az a vége, hogy sehol se tartok.Nem vagyok a háziasszonyok gyöngye és megesz a sárga irigység hogy máshol hogy mennek gördülékenyen a mindennapok. Imádom a gyerekeimet,de mostanra ott tartok, hogy falra mászok ha meghallom , hogy ANYAAAAAAAAAA vagy ANYUCIIII...
Férjem reggeltől-estig dolgozik, szüleim dolgoznak, anyósom dolgozik és egyszerűen nincs pofám segítséget kérni.És állandóan attól rettegek, hogy már megint hogy néz ki a lakás,ki mit fog szólni. Isten lássa lelkem, folyamatosan pakolok, mosok, de tiszta limlom minden mindenhol.Ablakon persze nem akarok kiugrani, de megőrülök úgy érzem és nem érzem boldognak magamat.
Kívülállóktól várnék hozzászólásokat, hátha valakitől erőt meríthetnék.
válasza:szia!
Hasonlóan átmentem mint Te. Igenis kérj segítséget,ha csak egy napra odatudnád adni a gyermekeidet a nagyszülőknek,nagy segítség lenne. 3 évesed meg irasd be oviba.
Fáradt vagy,az állandó bezártásg stb. nagyon kikészíti az embert.
Én már melozom,a kicsi 2 éves a nagy 3 éves. Kicsi máér 14 hósan ment bölcsibe a naggyal együtt. Végre nem csak az egész napom a gügyögéssel telik. Fut a lakás,hadd fusson,neked is pihenésre van szükséged! Sokszor én is bőgtem otthon. Meló mellett se könnyebb,de mivel felnőtt emberek társaságában vagyok,igy olyan mintha kikapcsolodni mennék a melóhelyre.Ráadásul 12 órában melozom,sokszor kész szervezés megoldani a dolgokat,d legalább lelkiekben helyre jöttem,ami a gyerekeknek is jobb.
Nem vagyok ősanya tipus,.
válasza: válasza:21 éves fiatalember vagyok, és én tartom rendbe a lakást.
Segítséget kérni NEM pofátlanság! Igenis kijár! Én hetente egyszer takarítok ki mindent, hosszú hajam van, tele van vele minden, mégsem vészes a hét végére sem.
Sosem értettem mit kell mindennap takarítani... mosogatni, főzni (néha), azt mindennap kell ennyi, + amit a gyerek összekoszol :D
Ne légy irigy, nagyon negatív tulajdonság... akikről azt látod, hogy gördülékenyen megy minden az attól még nem feltétlen van úgy, csak ezt látod, mert ezt mutatják.
Ez a ki mit fog szólni egy ritka rossz "betegség". Senki nem fog szólni semmit. Amikor képzelegsz, hogy mit fognak mondani azok a TE gondolataid, nem a másiké.
Túl nagyok a belső elvárásaid, és nem vagy képes olyan szintű eredményre, holott szerintem a férjed nem vágta még a fejedhez, hogy megeszi a kosz.
Egyébként öcsim is ilyen volt, a kis 3 éves gyerkőcnek mutasd meg hogy segíthet anyának! Ha ilyen korán megtanul segíteni, nagykorában nagy előny lesz!
válasza: válasza:Miért nem szakítotok időt beszélgetésre? Mondandódból egyértelműen kijön a klasszikus családromboló: NEM BESZÉLGETTEK!
Mindenféle kifogás nélkül, ha nem kezdi el valaki a javulást, amit márpedig alapos megbeszéléssel lehet, annyi a ti családotoknak is.
Én már két tönkremenő családban éltem, mindkettővel ugyanez végzett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!