Melyik az a Faludy György vers, amelyiket lentebb mindjárt részletezek?

Annyira emlékszem, hogy a "Versek" c kötetében benne volt, de hogy fordítás, vagy saját vers, azt nem tudom.

Egy idősebb tanárnak, vagy a költőnek mondja egy régi diákja (talán nő, de Faludynál nem egészen biztos), hogy régen mennyire bele volt zúgva a tanítójába(vagy a költőbe)

a vers utolsó sora pedig valahogy úgy szólt, hogy: "miért nem szóltál, bolond, legalább dughattunk volna egy jót."