Volt olyan hogy a legjobb barátod nagyon elárult de mégis megbocsájtottál neki?

A legjobb barátom jól belekavart a sz*rba általánosban, elérte hogy én legyek az osztály lúzere. Már nem feltétlenül haragszom rá, de nem bocsátottam meg neki. Csak mivel már külföldön él, nem igazán érdekel...

A következő legjobb barátom még rosszabb volt. Ugyanolyan looser volt mint én, de amikor jött a gimi, új élet stb. akkor azt gondolta, hogy majd úgy fog ő bevágódni, ha lejárat az új osztálytársak előtt. Akkor úgy döntöttem felveszem a kesztyűt, és beszálltam a kis jatékába. Ő azóta már átment egy másik suliba, hála nekem. Nem bocsátottam meg neki, de nem is haragot érzek iránta hanem csak sajnálatot. Ő egy lúzer és saját magának köszönheti, hogy az is marad.

Nem bocsátottam meg ezeknek az embereknek, de köszönettel tartozom nekik, mert kemény de hasznos leckéket kaptam tőlük a gázos emberekről, a bizalomról és önmagunk sebezhetőségéről...