Szomszédom vett egy keverék kajla nagyon buta kutyát. Én gondom az, hogy egész délelőtt kora reggeltől délig kb ugat szerencsétlen kutya én meg aludni szeretnék mert este dolgozok. Mit tegyek?

Erről az "Eltakarítőnő" című kissé groteszk film jut eszembe. Hasonló helyzet, hősnő már évek óta nem képes kialudni magát, mert a szomszéd kutyája minden áldott hajnalban rázendít, a szegény csaj már teljesen kész van. A szomszédnak meg hiába szól akárhányszor, le se tojja. Végül a házhoz kerül egy belevaló házvezetőnő, következő hajnalban szépen átlopózik a szomszédhoz és agyonüti a kutyát. A főhősnő - sok év óta először - kipihenten arra ébred, hogy a nap beragyog az ablakon...

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ütsd agyon a kutyust, csak ez jutott eszembe (a filmbeli házvezetőnő egyébként aztán a szomszédot, meg a fél falut is elteszi láb alól a család nyugalma érdekében). Más működő megoldást sajnos sem tudok. :P

Nem biztos,hogy buta az a kutya. Csak nincs vele foglalkozva. Én is mondanék erre példát, a farkasok kozott nevelkedö embert... ha érted..

Lehet nincs vize, kajája szerencsétlennek. Azt kellene kideriteni elso körben. Aztán lehet vmi taknyos gyerek ingerli unalmában,vagy egy utcán lödörgö kóboreb. Dobj be neki valami labdát,lehet unatkozik. Meg ha van rá lehetöséged próbálj meg vele megismerkedni,hátha majd akkor hallgat rád ha rászólsz,hogy csend legyen. De az az igazság,hogy a szomszédnak lehetne esze és nevelhetné.

Ajaj, az ugatériás (hisztérikusan ugató) kutya a legrosszabb. Régen, ahol laktam, szemben volt egy totálisan elhagynagolt, nagyjából a szétesés határán eső hazikó, düledező kerítéssel, egy olyan 'sehall-selát' öregúrral, akinek mondhatsz bármit, legfeljebb rádmorog, és egy automata kutyával, akinek a szokása az volt, hogy éjjel harminc másodpercenként élesen vakkantott, pedig senki sem idegesítette, és még hold sem volt (létező kutya, láttam, az a tipikus fekete-borzos vakarcs, én meg nem értek a kutyatípusokhoz).

Szóval szólni kellett volna neki, de mielőtt megtettem, láttam egy délelőtt, hogy nagyon méricskélnek, na, már kezdtem örülni, hogy megveszik az egész telket (a környéken minden lerobbant házat lebontottak, és társasházat építettek helyette). És másnap megjelent pár olyan kocsi, amit az amcsi filmekben is csak a nagyon magas szinten lévő maffiózók használnak, és a sok nagyon öltönyös, és nagyon messzire elkerülni típusú emberek saját kezűleg megerősítették a düledező kerítést. A kutya és az öregúr maradt, ugatériával együtt. Én meg örültem, hogy nem húztam ujjat a helyi Cosa Nostrával. Szerencsére azóta elköltöztem, de a napokban visszanéztem, a kutyát ugyan nem láttam, de a totálisan selejtes házikó még ott van. (Ez nagyon felső érdek, hogy ott maradjon.)

Nos, nem szeretem az állatkínzást (kitötött kutya, hergelés, miegymás), de tartok tőle, hogy a fentebb említett bejárónő módszere messze nem a legelítelendőbb.