Legyek a haverja, vagy ideje tovább állnom?

Van egy haverom, akivel már 5 éve jóban vagyunk. Ezalatt ő lett a legjobb és szinte az egyetlen haverom. Van egy szokása, miszerint kis baromságokon (ráadásúl, amit nem is komolynak szánok) felhúzza magát és konkrétan besértődik napokra. Olyan dolgokon akad, ki amit más szimplán nevet egyet és kész. Engem is megszokott bántani, de nem sértődöm meg, mert nem ér annyit a dolog és szimplán tudom, hogy nem komolyan gondolja. Amikor megsértődik, mindig engem hibáztat és elmond minden rossznak, mikor neki is vannak hibái. Nem tudok vele normálisan beszélni ilyenkor, mert nem képes magába is nézni és bevallani h. neki is vannak hibái, hiába kérek elnézést (a semmiért) többször is. Elegem van, mintha egy tinédzser kiscsajjal lennék, pedig felnőtt férfiak vagyunk. Nem akarom elveszteni, mert tényleg a legjobb haverom, de ideje lenne komolyabban elbeszélgetnem vele. Szerintetek ilyen egy igazi haver, vagy velem van a baj? rendesen úgy érzem magam, mikor barátnőm van, pedig a haverok arra vannak, hogy felhőtlenül töltsük az dőt, röhögéssel és viccekkel.