Tudom, hogy nem ez a szerelem-szex kategória, de jobb ötletnek tartottam ideírni. Szerintetek, mi a véleményetek erről?

Úgy érzem nem tudok boldog lenni azzal,akivel csak barát tudok lenni.Van egy srác aki 2 évvel fiatalabb,és ugye tetszek neki,de már első 2 napban úgy nyomult rám,hogy legszívesebben el is lökném magamtól.Az a baj hogy pasikban válogatós vagyok,de ez azért van,mert ugye az első szerelmem,akinél hiába próbálkoztam nem jöttem össze,és emiatt hozzá hasonlókat keresek és akivel kölcsönösek az érzelmeim.Úgy érzem,hogy nem-nem akarom,csak barátnak,és ugye a lányok is már elején örültek a dolognak,hogy most már mindenki foglalt,de az elején örültem,de amikor megismertem,örültem kicsit,de úgy érzem,nem ő az akivel elképzelem hogy járok vele.És elhihetitek,én megmondanám a srácnak,de a lányoknak sem akarok csalódást okozni,hiszen ők jót akarnak.Csendes vagyok,de mindig megkérdezik,mikor akarok pasizni,de mondom nekik,hogy amikor a kedvem tartja.Nekik könnyü,mert ők álmaik pasijával jöttek össze és boldogok,én meg nem tudok az lenni azzal,aki nem az esetem.Igen szemét dolog ez tőlem,de én tipikusan ilyen csaj vagyok.Én jól akarom érezni magam méghozzá lelkiismeret furdalás nélkül,és anélkül is,hogy a lányok nem ezzel foglalkoznának.Meg az egy dolog,hogy meg kell ismerni,de örületbe kergetnek azzal ha legelején azt mondják a fiúk,akik kedvelnek hogy:szeretlek.Én nem akarom elsietni a dolgot,én tudom,hogy hol tartok.Néha úgy érzem,nem számít hogy mi a jó nekem,csak az hogy hagyjam magam hogy nyomuljanak rám és hogy legyen valakim.Nem arról van szó,hogy egyedül akarok meghalni,de én akarom eldönteni,kivel és hol vagyok.És amikor akarok.És a pasizást is,én tudom kivel akarok ismerkedni,lehet hogy nem beszélek a lányoknak róla,de azért mert ha elszólóm magam,abból mindig rosszul sül ki és rosszul is járok vele.Én akkor szeretek róla mesélni,ha kiaalakulóban van a kapcsolat.Így meg nem jön össze semmi.A szerelmemről sem beszéltem róla,mert én akkor beszélnék róla,amikor lett volna valami,de így nem.Van most is pár udvarló akik így nem nyomulnak,de szimpatikusak,de én tudom,kivel akarok összejönni és kivel nem.Én boldog akarok lenni és jól akarom érezni magam!!!Kedvelném a srácot is,de csak barátként.Meg a lányoknak sem okoznék csalódást,de úgy érzem,ez az én maganügyem,mert az egy dolog hogy nem volt első csókóm és szűz vagyok,de én akkor veszítem el,amikor eljött az idő,nem érdekel mások véleménye,nem érdekel ki mit gondol,én élem az életemet,én tudom mit akarok és mit nem.Nem akarok egy olyan kapcsolatban szenvedni,amiben nem érzem úgy a kapcsolatot.Tudom,nem helyes amit teszek,de ha egyszerűen sínen lennének a dolgok,akkor minden renbe lenne.Igaz,nem jó csendesnek lenni,főleg elhalgatni ilyen dolgokat,de tököm tele van már az egésszel,hogy nem tudok boldog lenni és lehet leszek már 20 éves,de mindig azt mondják:ááá..ezt már ne késleltesd,meg hogy már nem érsz már rá,most kell stb..

Mert ez az én dolgom hogy mit akarok,és mit nem.Sőt nem is bánom,mert nem vagyok olyan szerencsés mint ők,és pl:ne hogy már én szólaljak meg csendes pasi társaságában,mert már abból is elegem van.És ha nem szólal meg,de én mondogassam neki a dumát kösz,bezzeg msn-en vagy sms-ben sokkal nyíltabb.Én meg pont hogy az ellentétes pasikat kedvelem,akik nem olyanok mint én(pl:csendes alacsony-én a magas,társasági,nyitott pasikat kedvelem).Lehet hogy kapok pár rossz megjegyzést,de már nem bírtam ki,hogy ne írjam ki.És tudom,nem vagyunk egyformák,de én tipikusan olyan csajszi vagyok,aki álompasiját keresi.Ez van.Várom a válaszokat.

19/L