A kollégáimról van szó! Miért viselkednek így?

Bocsi, tudom, hogy nem ez a megfelelő témakör, de úgy érzem, itt értelmesebb válaszokat kaphatok.

2009 novembere óta dolgozok ennél a cégnél (előtte főiskola mellett lehúztam itt 2,5 évet). A legjobb barátomat én tanítottam be annak idején, most is a kollégám. Nagyon jó csapat volt mindig, hárman voltunk fent irodán (én plusz két srác), és tényleg minden nap egy buli volt. Aztán a másik srác elment, így a baráttal ketten maradtunk. Minden rendben volt, ment a munka, felosztottuk, ki mit csinál, segítettük a másikat, egy hangos szó nem volt. Nyáron jött egy másik csaj (40 éves, addig én voltam egyedül csaj az egész cégnél), és fenekestül felfordult a világ odabent. Nagyon kedves volt, szerettem, csak egyre zavaróbbá vált a csöpögése, nyalizása a főnök felé. Mindig mindent úgy ad elő, hogy ő csinálta, ő az, aki mindent megtesz a kollégákért, ő csinál mindent, tehát ő az atyaúristen. A barátot eleinte utálta, aztán azon kaptam magam, hogy a legjobb barát le se szarja az agyamat, keresztbe tesz, és lesz...ja az agyamat. Ennél viszont nagyobb problémám az, hogy a főnököm szemében én lettem a legnagyobb léhűtő, aki nem csinál semmit, beteg sem lehetek, mert akkor aztán végem van. Mindkettőt én tanítottam be, helyettük dolgozok, mert ők elfoglalják magukat mással, és kevesebbet keresek mint ők. Sokkal. Hiába mondtam a főnökömnek, hogy ez így nem oké, mert azért vagyok elmaradva a saját melómmal, mert helyettük dolgozok, lesz...ja, mert ők ugyanezt mondják rólam. Az irodai meló nagy része az én feladatom, a többin osztoznak ők ketten. Ma kiadták nekem a feladatokat (ŐK!!! és nem a főnök, mert már parancsolgatnak, és úgy beszélnek velem mint a kutyával), aztán kicsit felkaptam a vizet. visszaszóltam, hogy nem a főnökeim, és hogy tudom, mit kell csinálni, csak ezt befejezem (egyikőjük melóját csináltam épp), és csinálom a másik melóját (mert én érdekes módon végeztem a sajátommal, de sajna lazsálás nincs...). Na, kirobbant a hiszti. Bekapcsoltam a hangfelvevőt a telefonon, és lementem cigizni. Hát halljátok, majd elájultam. A legjobb barát mindenfélének elhordott ezzel a boszorkánnyal együtt, megtép ha mégegyszer hozzászólok, mi az, hogy én nem dolgozok, stbstb. Azt mondanom sem kell, szeret lódítani, túlozni! Volt, hogy hazavittem a melót, hajnalig számoltam, és úgy lett előadva, hogy ő csinálta, erre a főnök leszúrt, hogy miért nem én csináltam, ez az én melóm lett volna. Na, most ott tartok, hogy eljövök onnan. Csak nincs hova. Egy hónapja nagyon beteg voltam, két hétig feküdtem itthon, és arra mentem vissza, hogy fegyelmi tárgyalást szerveztek, és elhordtak mindennek, a főnök üvöltött, és közölte, hogy ha nem végzem a munkámat, viszlát lesz! Az én szavam nem ér semmit sem. Mindig azt hajtogatják, hogy ők milyen okosak. Na, most én nem vagyok beképzelt meg semmi, de én 2 diplomával, 2 nyelvismerettel (harmadik folyamatban), felsőfokú szakmával 80e Ft-ot keresek, ők érettségivel 100 eFt-ot. Ha megcsörren a telefon, én veszem fel, mert ők nem tudnak megszólalni rendesen. Ha számolni kell, mindig át kell néznem (rámszólnak, hogy számold át, most!!! hiába vagyok benne valami másban, nem érdekli őket), mégis én vagyok az, aki nem dolgozik soha.

Mit lehet tenni?

Annyira kiborultam!!!

Már rég eljöttem volna, de nincs más...bár ennél már a munkanélküli is jobb lenne....

Kérlek segítsetek!

Köszönöm előre is!

26L