Miért viselkedek így velük? Mindenkit el fogok így veszíteni

Nem tudom mi van velem, tavaly nyár vége felé kezdődött, hogy alig jártam fel netre, beszéltem a barátaimmal, végül odáig jutottam hogy már senki nem tud rólam semmit, nem látnak msnen se, és ha találkozok valakivel azzal kezdik hogy "de rég láttalak" vagy "de rég beszéltünk", ettől meg dühös leszek magamra.

Van egy barátnőm, akivel azelőtt annyira jól megvoltunk, random találkozásoktól kezdve minden, olyanokat tudtunk röhögni hogy el nem tudom mondani, és ha baj volt elmondhattam neki. Egy igazi barát, aki nem nevetett ki bármit mondtam, és elfogadott úgy ahogy vagyok. Aztán hirtelen elkezdtem kerülni őt, ha írt nem tudtam úgy beszélni vele ahogy azelőtt, végül vele is egyre kevesebbet beszéltem, most már egyáltalán nem. 2 buliban találkoztunk, mikor megláttam én teljesen leblokkoltam és csak a földet tudtam bámulni olyan bűntudatom volt, ő meg csak boldogan odajött és megölelt, és mondta hogy "úgy örülök hogy látlak", de utána már egyáltalán nem beszéltünk, nem is futottunk össze, semmi...2× írt rám, és próbáltunk beszélni, de mind kétszer elfogott az idegeskedés és remegett a kezem.

Az elmúlt 1 évben sok minden történt, ezek után már nem beszéltem meg a barátaimmal a "bajaimat", senkinek nem mondtam semmit csak próbáltam mosolyogni nekik.

Ez az egész a semmiből jött és lett ez belőle...nem akartam hogy ez legyen, de emiatt távolodom el a barátaimtól. Borzasztóan sokszor gondoltam hogy írok a barátnőmnek, de nem ment. Pedig nagyon szeretem, jó lenne ha olyan lenne minden mint régen. De nem bírnék ezek után normálisan a szemébe se nézni, magamat adni és jókat nevetni. Pedig nagyon szeretném.

Pár hónapja találkoztam egy másik bnőmmel, aztán mikor megláttam hogy ő is ott van úgy leblokkoltam hogy hirtelen az is megfordult a fejemben hogy sarkon fordulok és elviharzok. Ami neki is feltűnt, és később írta hogy mikor látta hogy megrezzenek pusztán a látványától az rosszul esett neki. És teljesen meg is értem. Legszívesebben a falhoz vagdosnám magam..kéne valaki aki jól a fejemhez vágja milyen hülye voltam és felpofoz mert hiába tudom nem bírok lépni. Pedig legszívesebben odamennék hozzá és sírva mondanám hogy sajnálom és legyen minden a régi, de mikor meg akarnám tenni akkor megtorpanok..

Miért vagyok ilyen hülye?? Komolyan nem értem magam, régen sosem csináltam ilyet, mindig kiálltam a barátaimért..most meg elkerülöm őket..