Filozófiai közelítésben nem visszás kicsit a készpénzes jótékonykodás?

Nap, mint nap kap az ember felkérést, levélben vagy akár telefonon, hogy éppen lélegeztetőgépet akarnak venni valamelyik gyerekklinikának és adományokat gyűjtenek. Persze, nincs ezzel baj, nem cinikuskodom, de elkezd kattogni az agyam. Pl egy irodai alkalmazott, egy pék, egy vízvezetékszerelő, egy fesőművész stb stb a leadózott nettó fizetéséből vagy vállalkozói bevételéből a nemes célra. Az odaadott pénz sokkal több munkával hozható létre, hiszen ma kb a bevétel vagy termelt pénz 2/3-át állambácsi elviszi. Tehát a nemes célra adott 1000 Ft igazából 3000-ben van, de sajnos csak egyezer jut el. Ezekből a pénzekből egy profitorientált vállalkozástól vesznek egy gépet, gondolom jelentős nyereséget is termelve az előállítónak. Aki ebből jachtot meg luxusutazást tud venni. Nem úgy lenne etikus, ha a lélegeztetőgépet gyártó ilyenkor ÖNKÖLTSÉGESEN adná a gépet és az emberek az adományaikat teljes egészében, nem leadózva juttathatnák el? Mert ne csak a pék, meg a kovács, meg az informatikus stb kívülálló magánemberek legyenek gálánsak, hanem az ilyen gépek gyártására szakosodott vállalkozás is és az állambácsinak is illene.