Mit tegyek, ha utálatosak a munkatársaim? Egyre rosszabbul érzem magam a munkahelyen.

Gyárban dolgozom. Van egy csoportvezető, aki mindenbe beleszól, de túlságosan is. Ha normális hangnemben, nem nagyképűen beszélne, oké lenne, de nem így teszi. Van egy munkatárs is, akivel jóban voltam, de beszóltam neki. Valamit nem szeret csinálni és mindig másra bízza rá azt a munkát. Mondtam, hogy csak annyit gyártsunk, amennyi kell a megrendeléshez, mert több felesleges és nekem sem a kedvencem az a munka, amit el kell végeznem, hogy legyen elég alkatrész. Mondta, hogy akkor küldjem be XY-t gyártani. Mondtam, hogy én nem csicskáztatok senkit. Erre megsértődött, hogy ő sem csicskáztat senkit. Nem is mondtam ilyet, de mondhattam volna. Két munkatársamat ugráltatja, aki persze idősebb nála jóval. Volt, hogy szinte egy helyen álltunk és arra kért, hogy dobjam ki a szemetet. Mondtam, hogy nem arra megyek. Erre meg megsértődött, hogy nem esett volna nehezemre. Más, ha megkér valamire, de túlzásba viszi. Engem nem ugráltat, de másokat folyton, hogy hozzák be nekik ezt meg azt. Kissé okoskodó is a csoportvezetővel együtt. Mindenbe beleszólnak.

A beszólásom óta hozzám se szól, el sem mondja, hogy milyen anyagot kell gyártani, ha csak neki mondja el a műszakvezető.

Hárman vannak, akik ugyanezt mondják, mint én, de nem mernek szólni, tűrik ezt a viselkedésmódot a munkahelyen, pedig idősebbek nálam. Azt mondták, azért nem akarnak szólni, mert nem akarnak veszekedést. Inkább hallgatnak és eleget tesznek az utasításoknak. Más lenne, ha a műszakvezető kér meg valamire, de egy senkinél sem magasabb rangú munkatárs ne pattogjon. Én már több éve ott vagyok, ő még csak egy éve sem. A csoportvezető is úgy került oda, hogy a régi műszakvezető kedvence volt valamikor és másokat kitúrt, hogy ő odamehessen a helyére.

Beadtam az önéletrajzomat máshova, talán jobban is fizető helyre. Azt mondták, egyenlőre nincs felvétel, de majd lesz az idén.

Addig mit csináljak? Azt mondják, ne vigyem be a kinti gondjaimat a munkahelyre. Nem is viszem be, pedig volt elég bajom. Itthon semmi bajom, bent egyből ideges leszek, ha a csoportvezető beszól valami bunkót. Túlzásba viszi a csoportvezetőséget, ilyennel még nem találkoztam soha. Már csak a 3 munkatárssal beszélek, a többi hozzám se szól. 7-en vagyunk összesen.

Azt is mondták, hogy másképp látom a világot. Miért? Mert nem érdekel engem a való világ meg a sztárok élete és hasonlók? Nem tehetek róla. Másról szívesen beszélek, de ezekről nem. Szünetben folyton a nyavalygás megy az időjárásról, pénzről, a számlák emelkedéséről, a drágulásról. Minden szünetben kijelentik, hogy ilyen meg olyan hideg/meleg van, ez az első mondatuk, ha kimegyünk az udvarra. Ez lenne a legkisebb bajom, ha nem csak nyavalygást kellene hallgatni.

Munkavégzéssel nincs problémám, azon kívül, hogy nem olyan tiszta munka. A kapkodás, a magas norma, az ami még zavar. Idegileg kivagyok, már rosszul is érzem magam és ilyenkor hamar elkapok mindenféle betegséget.

Hogyan tűrjem ezt a dolgot? Lassan diliházba megyek, nem nekem való a gyári munka, főleg sok nő között...