Erről mi a véleményetek? Nyugodtan lehet keményen kritizálni

Csak egy mosoly

Jázmin királylány, híres volt szépségéről. Gyönyörű szőke haja, és búzavirág szemei voltak, de amilyen szép volt, olyan buta és kegyetlen. Levente púpos volt, görbe lábakkal és kancsal szemekkel, de halálosan szerelmes volt Jázminba. Történt egyszer, hogy Jázmin kihirdette; a szíve, azé, aki egy fehér vászonruhát vörös bársonyruhává változtat festék nélkül. Ám akinek nem sikerül, annak a feje nem sokáig marad a helyén. Hetedhét határról jöttek hercegek, és mindenféle legények, hogy eleget tegyenek a kérésnek, de mindannyian kudarcot vallottak. Hogyan, hogyan nem, de valahogyan mégis Levente fülébe jutott a dolog, és úgy döntött egy próbát megér. Felült a lovára, és mint a szél vágtatott a hercegnő elé.

Mikor a kastélyba ért, az őrök már tudták mi járatban van, így rögtön kézhez kapta a fehér ruhát. Hazafelé Levente már nem sietett annyira, törte a fejét miképpen tudná a fehéret pirossá változtatni. Otthon hosszas töprengés után elindult sétálni, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Sötétedésig ment, míg egy tópartra nem ért, ahol leült egy nagy fűzfa alá. Elkeseredésében beszélni kezdett a fához.

- Kedves fűz, nagy bajom van énnekem. Egy fehér ruhát, vörössé kell színeznem, méghozzá festék nélkül, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Ráadásul, ha holnap reggelig nem végzek, nem nyerem el kedves hölgyem szívét.

A fiú nagyot sóhajtott. Bármit megtett volna, hogy Jázmin belé szeressen, még a halált is vállalta volna, ha kell, hiszen ha a lány szerelme az övé lenne, a síron túl is szeretnék majd egymást. Hirtelen összerezzent egy apró köhintésre. Körbenézett, és mit látnak szemei, hát a fa beszél hozzá.

- Van egy megoldás a problémádra, de könnyen lehet, hogy az életeddel fizetsz majd érte. Látod ott azt a rózsabokrot? Éjfélkor gyere ide és hozd magaddal a ruhát, majd állj oda a rózsabokor alá, a ruhát tedd le a földre és nyomd a szívedet az egyik tüskének. A véred pirosra fogja színezni a ruhát, a könnyeid pedig, amiket fájdalmadban hullatni fogsz a durva vásznat bársonnyá, változtatják.

Levente megköszönte a tanácsot, és boldogan futott hazáig. Otthon magához vette a ruhát, és éjfélkor rohant vissza a tisztásra, ahol szerelemtől izzó szívét a rózsa tüskéihez nyomta. Fájdalmában felszisszent, a könnyei szinte azonnal hullani kezdtek. A ruha azonban csak órák után kezdett pirossá színeződni, és bársonnyá változni. Mire felkelt a Nap, Levente érezte, hogy elhagyja utolsó csepp ereje is. Lehunyta a szemét, és elmosolyodott, hiszen ő megtett mindent, hogy szerelme az övé legyen.

Így, mosollyal az ajkán talált rá Jázmin hercegnő szolgálónője Leventére és a ruhára, mikor úrnőjével reggeli lovaglásra indult.

- Nézze úrnőm, milyen szépen mosolyog ez az úrfi, olyan, akár egy angyal, ráadásul a ruhát is megfestette. Micsoda hős. - a szolgálónő leszállt a lováról, hogy megnézze él e még a fiú, de Jázmin megállította.

- Ne butáskodj, Marie, már nem is fontos az a ruha, hiszen hozzá megyek Kristóf grófhoz. - a hercegnő ráemelte gyönyörű tekintetét Levente szájára, és elfintorodott. - Ráadásul ez csak egy mosoly Marie. Csak egy mosoly.