Idézet? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Fáj, hogy ennyire szeretlek… mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.

Nem tudok várni rád, mert ez olyan, mint esőre várni aszály idején. Haszontalan és kiábrándító.

Nem hiszem, hogy van valaki, aki most ugyanúgy érez irántad, mint én…

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor ott ül melletted, de nem lehet a tiéd…

Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

Melletted ültem és néztem, ahogy mosolyogsz. Annyi srác, mégis csak téged látlak, de te tudomást se veszel rólam.

Miért nem lehetek az a lány, akiről a barátaiddal beszélsz? Az egyetlen, aki mosolyt fest az arcodra, az egyetlen, akivel lenni akarsz. Miért nem lehetek én az a lány?

Nem mondom, hogy szeress, hogy gondolj rám, ha nem mondja a szíved, én miért mondanám?

Mert fáj, ha rám nézel, fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam, amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces, amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. De ezen érzések közül a legrémisztőbb az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lehet… ez a legnyomorúságosabb az egészben. Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom…

Te mással élvezed életed perceit, én meg lógok a levegőben, egyszer ott, egyszer itt...

Mindig mikor közel vagyok hozzád, olyan sok minden van, amit nem tudok elmondani. És te csak odébbállsz, és ilyenkor elfelejtem mondani, hogy mennyire szeretlek…

Minek szenvedni, ha nevetni is lehet? Minek sírni, ha nem szeret, akit szeretsz? Hisz ő csak egy, a sok másik közül, egy, akit könnyen elfeledni nem sikerül. De erős vagy, és neked menni fog, Tudnod kell magadról, hogy kibírod! Nevess a fájdalmon, hisz nevetni jó, éld az életed, légy vigyorgó kismanó! Egy kismanó, aki a fájdalmat nem ismeri, megtanult nevetni, és boldogan élni...