Ki hány évesen költözött el szüleitől?

Én talán 18 voltam mikor összevesztem anyuval és fogtam a cuccaimat és leköltöztem akkor még a barátomhoz. Jobban mondva anyósomékhoz mert akkor még ő is otthon lakott.

Hát az első hét iszonyú volt, sokat sírtam de azóta is minden hétvégén hazajárok megnézem mi van velük.

Amúgy anyósnál se volt kanálig tejfel az élet kemény másfél évet húztúnk le ott mire felépült a kis házunk. Hát azt a napot nem tudom kifejezni szavakban, hogy milyen boldog voltam, hogy külön leszünk csak ketten és senki nem szól bele semmibe.

Közben rájöttem arra, hogy azért nem volt ám ez így olyan rossz, ahogy alakultak a dolgok mert így minden olyan gyorsan történt nem volt min gondolkodni.

Anyuval sokat veszekedtem akkor és úgy láttam akkor, hogy már ezt nem bírom tovább. De azért a másfél év alatt volt egy olyan időszakom is mikor azt mondtam visszamegyek anyuékhoz mert ez még annál is rosszabb de akkor már nem tudtam mert már jártam dolgozni és a szomszéd faluból akkor még nem járt a melós busz.

Végülis szerintem az a lényeg, hogy nem bántam meg semmit.

Alig várom, hogy legyen újra munkám, aztán összegyűljön a pénz egy lakásra!

Utána 2 hétnél gyakrabban Nem szeretnék hazajárkálni. Akkor is csak rendbetenni az udvart, kertészkedni+bogarszni, hogy anyámnak kevesebbet kelljen ezzel törődnie.

Sajnos még ez nem sikeredett. De albérletre nem fogom eltékozolni a pénzem. Butanő sem vagyok, ezért pasival sem szándékozom eltartatni magam. Mondjuk ha lenne egy srác (igazi), hasonló anyagiakkal, akkor ketten könnyebb lenne, de jobb nem ezzel tervezni.

Így marad a remény, hogy talán 2 év múlva már nem itthon élek majd...

30/N

19 évesen

nagyon jó volt csak magamra számítani, annak ellenére, hogy anyagilag nagyon nehéz volt. mégis boldog voltam. soha azelőtt, és azóta sem voltam annyira kiegyensúlyozott, mint akkor

a barátommal költöztem össze

soha nem vágytam/vágyok vissza, ha nagyon nagy bajba kerülnék, akkor sem.

én 15 évesen vesztem össze anyámmal, aki ma már megértem, hogy miért az élettársát választotta, de akkor utáltam nagyon, és elmentem az unokatestvéreimhez.

Azután pedig 17 éves voltam, mikor a 26 éves barátommal összeköltöztünk.

A sorsnak köszönhetően van egy kis lakásom, így 19 évesen már a saját lakásomban laktam.

Nem vágytam soha vissza. Mert utálom anyámat. Tisztelem mert megszült és mert felnevelt, de amúgy utálom.

Jó élmény, mert magadura vagy. Rossz, ha nincs veled senki...

én 20 évesen költöztem el a barátommal lakni!

az elsö hetek elég rosszak voltak, nekem hiányoztak az otthoniak!

sok idöbe tellett amig megszoktam!

13 voltam, de sokkal hamarabb sokkal jobb lett volna.

Néha jobb szülő nélkül, mint rossz szülővel.

22:33 ha már megérted, miért az élettársát választotta, miért utálod az anyukádat? nem rosszból kérdezem, de ha akarsz írni, szívesen olvasok részleteket

11:09 egyedül költöztél el? kihez? most mennyi idős vagy, és jól érzed-e magad?

11.09 es vagyok.

Egyedűl, egy sráchoz, 33, sokkal jobban mint bármikor.

Azért élni nem könnyű.

22orás vagyok

megértem, de utálom, mert utálom. Mert ez családi ok.

De annyira nem utálom, hogy bántsam akár szóval, akár cselekedettel