Megosztanád velem apai/nagyapai/dédapai első vagy második világháborús, esetleg '56-os történeteidet?

A környékbeli kastélyokban szállásolták el a katonákat, akik eltüzelték az értékes grófi könyvtárakat, elvittek mindent, ami mozdítható. Dédnagyimék ládákba tették a holmijukat és elásták az udvarban, de megtalálták, kiásták és elvitték. Néhány kriptát is feltörtek, aztán a koporsókat, ékszerek reményében.

Nagymamám mesélte, hogy a katonák szerették a gyerekeket, és nem voltak velük gonoszak, kapott tőlük zsíros kenyeret.

Dédnagyszüleim elmondása alapján a Holokauszt igenis létező dolog volt. Dédnagymamám annyit mondott, hogy sajnálja a gyerekeket akiket bevagoníroztak. A csendőr ott volt a közelben, meghallotta. Őt is vinni akarták ezért az egy kijelentéséért, szerencsére épp akkor riadóztattak légitámadás miatt és a vonat elindult a vonatokkal Lengyelország felé. Mivel a németek 1944-ben a Fall Margaretha terv alapján megszállták Magyarországot, ezért a szovjetek valóban felszabadították az országot. Ugyanakkor mindkét fél kegyetlen volt. Amikor átvonult erre a front, a németek meg a nyilas csatlósaik ugyanúgy fosztogatták a népet, ahogyan az oroszok is tették. A különbség köztük annyi volt, hogy az oroszok a 6 éves kislányt is bántották. Volt olyan eset Környebányán, hogy egy háromgyerekes asszony hízó-disznóját el akarták vinni a szovjetek, az asszony pedig odállt a malac elé és nem engedte. Többszöri figyelmeztetés után lelőtték. A harcok sokszor úgy zajlottak, hogy a ház egyik végében a németek, másik végében az oroszok voltak.

Horthy pedig magasról sz*rt a köznépre, ő csak a közép-felső és a nemesi osztály érdekeit nézte. Dédnagyapám története ilyen szempontból érdekes, mivel ő egyszerű bányász volt annak idején, ezért nem járt neki még gyógyszer sem. Az orvos jóindulatán múlt, hogy kigyógyult a vese gyulladásból, és nem halt bele ( ellopta a vakcinákat ami vesegyulladást gyógyította ). Majd be akarták sorozni katonának, így a bevonulás előtti napon jól berúgott a levente társaival, és vesegyulladás utáni időszak miatt az alkohol kihozott bizonyos maradék anyagot ami miatt zavarosnak tűnt a vizelet és így megúszta a sorozást, befektették kórházba. Pedig már meg volt gyógyulva a veséje, de mivel ugyanaz az orvos ismét jóindulatú volt, nem szólt senkinek. Aztán visszahelyezték a bányába, mivel valakinek a szenet is kellett termelnie. A nyilas hatalomátvétel után, mivel dédnagyapám a szociáldemokrata párt tagja volt, a rendszer ellenségének minősítették, és elvitték kényszermunkára. Egyfolytában gyalogoltatták őket a Csallóközben, de sose tudtak érdemi munkát csinálni, mert a front helyzete mindig változott. Meg hát az amerikai Liberator bombázások is gyakoriak voltak. Végül Tatabányára helyezték, egy táborba amit tilos volt elhagyni. Ekkor már másodszorra jöttek az oroszok, mert a németek 'tavaszi ébredés' fedőnevű hadművelete visszaszorította őket egy időre. Dédnagyapám fogta magát és lelépett. Őrt csak a kapuba állítottak, a kerítésen keresztül meg lehetett szökni. És a dédnagymamám bújtatta őt a speiz-ban. Keresték is őt a nyilasok, de szerencsére nem találták meg. Miután a front átvonult, romokban hevert minden. Nagy éhezés volt. Megjegyzem szintén visszaesett az életszínvonal mikor visszacsatolták a magyarlakta területeket. Ezt énekelték, hogy " édes erdély ittvagyunk, negyed kiló zsírt kapunk, itt a szittya rettenet, fene egye meg " :)

56-ban pedig két napig úgy tűnt, hogy kivonulnak a szovjetek, és győz a forradalmi eszme, de hamar harcok törtek ki nemcsak pesten, hanem tatabányán is. Jöttek a T-34-esekkel. És szóltak a tankvezetők, hogy álljanak odébb a gépjárművekkel, de mivel ezt senki sem merte megtenni ezért keresztülmentek az autókon. Ezután dédszüleim 10 évig kimentek Csehszlovákiába, aztán visszajöttek magyarországra. Hosszúra sikeredett, de ezeket mesélték. :D