Szégyenlek mások előtt sírni, Ti hogy vagytok ezzel?

ha engem valami annyira feldúl hogy sírnom kell akkor abszolut mindegy ki látja hallja... bár ilyen régen volt hálistennek, mióta egyedül vagyok azóta nem fordult elő:D

de volt olyan hogy a deák közepén bőgtem el magam, ami még oké is volt, de mikor az ötödik ember jött oda hogy jhhhaahj mi baj van akkor szegényt elküldtema k*va anyjába :) azóta is szégyellem a pofám miatta, de hát baromi idegesítő volt hogy mindenki odajövögetett...

ezzel szerintem elég sokan vannak így, én is

ha az ember mások előtt sír, akkor már jó oka van rá, és sebezhetővé válik abban a pillanatban. ilyenkor igencsak függünk/félünk a másik reakciójától...könnyen lehet, hogy olyasmit mondana a másik, amitől még rosszabb lenne, úgyhogy inkább próbáljuk visszafojtani...mindig ijesztő a komolyság, azért a hétköznapokban lássuk be szeretünk a felszínen úszkálni =) ha pedig valaki rákényszerít minket arra, hogy foglalkozzunk az élet komolyabb oldalával (pl azzal, hogy elsírja magát előttünk), az megijeszt minket. és az is megijed aki sír, mert tisztában van a kiváltott hatással, és fél, hogy a másik bunkó lesz vagy igyekszik vidámabb vízekre evezni, ezáltal lesz*rva a problémát. Ez meg ugye szarul esne, így hát visszafojtjuk...