Mit lehetne csinálni az ilyennel, elméletileg a barátja vagyok, de már szinte nekem fáj az önsajnálata?

Az egyik barátom - sajna az ország másik végén lakó, szal személyesen nem tudok vele beszélgetni - folyton szétoffolja a DeviantJornalját azzal, hogy neki milyen szar az élet, hogy semmi sem jön össze, meg általában, hogy ő a szenvedő alany. Nekem is szar, mégsem fárasztom vele az ismerőseimet és barátaimat, meg lehet, hogy nekik talán nem is kell tudni róla. Már kezd elegem lenni, hogy amikor élőben is találkozunk - kb. évente egyszer - akkor is löki, hogy neki milyen rossz. Amíg osztálytársak voltunk, akkor is ilyen volt már, de még nem élesedett ki ez teljesen.