Ha meghalnak szüleink: árvának neveznek! Ha meghal a házastársam: özvegynek neveznek! Ha meghal a gyermekem, minek neveznek? Nincs rá kifejezés! Miért? Ettől pedig nagyobb fájdalom nem létezik! Szerintetek?
válasza:
válasza:Első vagyok. Bár nekem nincs gyerekem, nagyon sajnálom, ha valaki elveszti.
De a kérdés, hogy miért nincs rá szó, szerintem azért, mert talán nem volt rá szükség. Bár mostanában nem jellemző, régen nem volt ritka, ha meghalt egy gyermek (a sok közül), de legalább (jó esetben) megmaradtak a testvérei. Az árva azt jelenti, hogy valakinek egyáltalán nincsenek szülei, az özvegy, pedig hogy egyáltalán nincs felesége (mert meghalt), tehát külön szót akkor alkottak volna, ha csak 1-2 gyerek született volna általában, és mind meghal. Bár akkor sem biztos, mert gyereke lehet még az embernek, de szülője már nem.
Ha meghal valakinek az élettársa, barátnője, nagyszülője, arra sincsenek külön szavak, pedig lehet, hogy nekik ugyanúgy fáj. Nem az a fontos, hogy van-e rá külön szó, vagy nincs. Ha valaki felnőttkorában veszti el a szüleit, akkor sem mondják rá, hogy árva.
Igaz, régen több volt a gyermekhalandóság, de azt nem lehet elfogadni, hogy még maradt több testvér. Ők nem pótolhatják, azt, akit elveszett!
Ez a mai világunkban méginkább érvényes, mint régen, hiszen a mai egykéket - sajnos egyre többen vannak -, ha elveszítenek a szülők, nem biztos, hogy tudják "pótolni"! A statisztikák kimutatják, hogy a tini korban veszítünk el leginkább gyermekeket, akik bár felnőttnek érzik magukat, mégis gondolkodásuk mint a gyermeteg, félelelmet nem ismerő. Gondolj itt a drogokra, az italra, az italos vezetésre a diszkók után... és még sorolhatnék sok példát. Nos és a sok baleset... Csak valahogy mindenki úgy gondolja, hogy ugyan már miért épp az enyémmel történne valami?
Nos nézhetjük továbbá azokat a helyzeteket, amikor a túlhajszolt 40-es, 50-es felnőtt "gyermekek" halnak meg, akiket túlél a szülő. Ezeknek a gyermekeknek a szülei már abban a korban vannak, hogy nem tudnak ujabb gyermeket vállalni, hiszen kinőttek a fogantatás, szülés, és felelős felnevelés csodás idejéből.
Az árvaságról nekem az a véleményem, hogy az ember bármikor - akár ha 50 évesen veszti el is a szüleit -, akkor válik csak igazán árvává. Hisz nem tud már többé elmenni hozzá, megcsókolni, megsimogatni, és vigasztaló szavakat adni, illetve kapni. Kaphat ugyan mástól, de a szülői szeretetet nem lehet pótolni.
Az özvegy szó szerintem nem érdemel meg "külön" kifejezést jobban, mintha valóban gyermek elvesztésről van szó, hisz az özvegy is pótolhatja a férjét, feleségét, újra nősülhet, ill. mehet férjhez.
Igaz mindenkinek fájhat, ha elveszíti azt, akit nagyon szeretett, legyen akárcsak a szomszéd is.
De még mindig azt mondom, a gyermekünk elvesztésétől nincs nagyobb fájdalom, és nincs rá kifejezés!!
Valóban, én is néztem a Vészhelyzetet, ott hallottam e kérdést, s teljesen ledermesztett, hogy mennyire igaz.
Én is átéltem már a gyermekem elvesztését, azt a tehetetlen fájdalmat és kínt.
Ne legyen benne részetek, csak ezt tudom kívánni tiszta szívből mindenkinek.
válasza:Első vagyok.
Őszinte részvétem. Szerintem próbáld úgy felfogni, hogy nem a fájdalom mértékét jelzi, hogy valamire van-e külön szó, vagy nincs. Nekem is nagyon fáj(na), ha valamelyik szülőm, vagy gyerekem vesztem el, nem gondolom, hogy bárkit lehetne pótolni, csak talán régen könnyebb volt átvészelni a rosszabb körülmények miatt, tehát talán nem érte őket néha váratlanul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!