Ha túl sokáig játszom meg azt, hogy boldog vagyok és mindenhez optimistán állok hozzá, akkor egy idő után összeomlok és rosszabb lesz mintha minden napra jutna egy kis rosszkedv?

Hmm... Attól függ.

Ha te most egy színjátékot játszol, és nem csak másokat hanem önmagad is becsapod - és ennek teljesen tudatában vagy - akkor a válasz, igen.

Bár lehetséges, hogy a tudatodból kiszorítod folyton a negatív dolgokat, de azok attól még ott maradnak. Ott maradnak és szorítanak, feszítenek belülről néha rá-rá gondolsz, aztán megint kiszorítod, eltereled a figyelmed...

Csakhogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni.

Bizony-bizony, egyszer eljön az a szomorú összeomlás, mikor ez a felgyülemlett, visszaszorított negatív komplexum felszínre tör. Akkor nagyon rossz lesz. Rosszabb mint valaha.

De ha...

Ez nem egy megjátszott dolog, hanem próbálod a világnézeted átalakítani... és észreveszed az élet apró örömeit, és optimistán állsz az akadályok elé... akkor semmi gond nem lesz. Csak ne azt csináld, hogy magadba azt gondolod, hogy hú de szar most nekem, de nem baj vidám leszek, úgy teszek mintha semmi gond nem lenne...

Ez ne egy külvilág felé mutatott dolog legyen. Nem attól leszel boldogabb, hogy mindenkire mosolyogsz, úgy viselkedsz mások társaságában mintha te rohadt boldog ember lennél... Ez nem erről szól.

Ez egy belső folyamat, ami csak rád tartozik. A gondolkodásmódod, világszemléleted újjászületése magában hordozza a személyiséged megváltozását is, amit majd a külvilág is észre fog venni természetesen.

Optimistán szemlélni a dolgokat nem annyit tesz, mint a napos oldalt tartani egyedülinek, és elfeledkezni az árnyoldalakról. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a rosszban is észrevesszük a jót. Mert abban is van. (És ugyanakkor ez fordítva is igaz.)

Egy optimista ember,egy bármilyen adott élethelyzetben, képes meglátni a jót, és képes elhinni hogy a rossz is az ő javára fog fordítódni.

Ha az igaz hitet megtalálja valaki, akkor túl van a nagy ugráson, és már - ahhoz képest - kis lépések vezetnek a cél felé.