Volt olyan, hogy hazudtatok a szüleiteknek azért, hogy elengedjenek valahová?

Sose kellett hazudnom.

Az volt, hogy meg kellett mondanom, hogy hova megyek és hányra jövök.

Ha nem érkeztem időben, akkor jött a dorgálás, de nem azért, mert "hű de szigorúak vagyunk", hanem mert "aggódás van". Hozzá tartozik, hogy sose késtem. Vagyis ritkán, de akkor tényleg oka volt.

Hmm... asszem jófej szüleim voltak.

(egyébként fiú vagyok)

Tavaly nyáron mindig ezt csináltam. Tudtam, hogy ha valóban megmondanám, hogy hova megyek, nem engednének el, ezért mindig azt mondtam, hogy sétálni, bicajozni, fotót csinálni megyek. Leesett volna nekik, hogy nyilván nem csak bicajozni megyek egy melltartó méretű felsőben, ezért azt találtam ki, hogy a ruhámra ráveszek egy nagy pólót, pulcsit, összekötöm a hajam és a szemük láttára így hagyom el a lakást. Még a lépcsőházban levettem az XXL-es pólót, kiengedtem a hajam, ha kellett, a sötét rúzst is ilyenkor kentem fel. A postaládába betettem a pólót, ha volt nálam smink, tükör, akkor azokat is. Szerencsére elég nagy a postaláda, egy nagyobb pulcsi is befér oda. És így indultam utamra.

Sosem buktam le, olyan már viszont többször volt, hogy nagyon fáradtan, szétcsapottan estem haza és már majdnem beléptem a lakásba, mikor még vissza kellett fordulnom a postaládában hagyott cuccokért.

Idén nyáron már remélhetőleg nem kell ezt csinálnom, szerencsére már kicsit a szüleim engedékenysége is lazult. És mindezek után is azt gondolom, hogy az őszinteség a legjobb út.