A fotós fotóit amiket Rólam fotóztak kitehetem bárhová az Interneten is ?

Zárójelben jegyezném meg, hogy a 61%-os, aki szerint a jogi helyzet más mint amit én felvázoltam, a piros X gyáva nyomkodása helyett előállhatna a saját véleményével. Már ha elég tökös legény lenne.

Öcskös, ez egy anonim weboldal, még itt is gyáva vagy megszólalni?

Nem én vagyok a lepontozó. De ha egy szalonba elmegyek képet készíttetni magamról, ezért én fizetek, és a képeket átadják nekem - nincs az az ÁSZF ami miatt ne használhatnám bárhol, bármilyen céllal. Kifizettem a fotózás díját...

Kérdező, ha fizettél a szolgáltatásért, és átadták a képeket neked mindenféle kommentár nélkül, akkor szabadon használhatod őket!

Egyszerű léleknek tűnsz, #12, és igazából nem az én dolgom, hogy meggyőzzelek a világ működéséről.

Azon azért gondolkodj el, ha van pár szabad perced, hogy szerinted ki vagy mi határozza meg, milyen jogaid és kötelességeid vannak neked és a másik félnek, ha egy szolgáltatást igénybe veszel: te, mert te úgy gondolod ahogy, vagy mindenféle jogszabályok.

#13 Megközelítése alapvetően nem rossz, de néhány apróságot mintha figyelmen kívül hagyna. Például, hogy a szerzői jogi törvény nem csak az általa ismételgetett 4. § 1. bekezdésből áll, hogy a mű szerzői joga az alkotóé.

Ír például olyat is, ami a kérdés szempontjából érdekes, hogy:

"Eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége." (1999/LXXVI. 30. §)

És ez nem csak alkalmazotti munkaviszonyra igaz, hanem a #3-as hozzászólás alapján a kérdésben szereplő megrendelésre készült képekre is: "fotós szalonban készítettek fotót". De hogy a megrendelés és a képekkel együtt átadott jogok pontosan mire is terjednek ki, az összetettebb kérdés, amire később visszatértek.

Fontos megérteni, hogy a szerzői jog két részből áll. A személyhez fűződő jogok elidegeníthetetlenek és lemondani sem lehet róla, legfeljebb nem akar élni vele, akinek lehetősége volna. A fotóst mindenképp megilleti a névfeltüntetés joga, hogy senki ne vonhassa kétségbe, hogy ő készítette a képet.

A vagyoni jogok, így például a közzétételről történő döntés joga viszont átruházható, ráadásul munkaviszonyban, vagy bérmunkában készülő képek esetén a vagyoni jogok automatikusan a munkáltatóra/megrendelőre szállnak át a munkabér kifizetésével.

Van egy csomó olyan átlagos kép, amit a legtöbb fotós nem tekint az alkotói életműve részének, ezért azok jogai felett sem kíván rendelkezni. Ilyenek pl. az igazolványképek, vagy ami hasonlóan szakmai kihívást nem jelentő munka.

(Attól most tekintsünk el, hogy egy igazolványképet nem is véd a szerzői jog, mivel az igazolványkép definíció szerint csak szemből, kamerába nézve, semleges világítással, semleges háttérrel készülhet, emiatt egyáltalán nem rendelkezhet olyan a fotós alkotói szabadságából eredő egyéni eredeti jelleggel, ami alapján egy fotó szerzői jogi védelemre jogosult lehet.)

Viszont akár megrendelésre is készíthet valaki olyan képeket, amiket nagyon is az alkotói életműve részének tekint és kontrollálni akarja, hogy mi hol jelenik meg, ki mit csinál a képeivel. Ezért ahogy #13 is felvetette több válaszában, még akkor sem célszerű azt feltételezni, hogy úgyse akar beleszólni, hogy mi lesz a képeivel, mert ez könnyen válhat konfliktus forrássá és ennek mindenképp udvariasabb és praktikusabb is elébe menni, mint utólag vitatkozni róla.

Ami miatt ebben a helyzetben valóban jelentősége lehet a megrendelő és szolgáltató megállapodásának, hogy pontosan milyen felhasználásra és jogokért fizetett a megrendelő.

A szakkifejezéssel korlátlan felhasználás azt jelenti, hogy térbeli, időbeli és felhasználás szerinti korlátozás nélkül bármit csinálhat a megrendelő a képpel. A megrendelők szinte mindig ezt értik azalatt, hogy "csinálj rólam pár képet!" Egészen addig, amíg meg nem tudják, hogy mennyibe kerül az, hogy a képekkel bárhol bármit csinálhasson. Aztán elkezdenek alkudozni, hogy igazából ők csak privát célra akarják a képet, nem akarják könyvborítóra, óriásplakátra, céges weboldalra, újságokban közölni, meg egyéb dolgokra használni. Így aztán előfordul, hogy lehet valamivel olcsóbb is a munkadíj - csak aztán vannak, akik elfelejtik, hogy a képet azért kapták annyiért, mert csak magán használatra kellett nekik és habozás nélkül odaadják újságoknak, könyvkiadóknak, kiteszik a cég weboldalára "mert ez annyira jó kép rólam"...

A felkészültebb fotósok általában le szokták ezt írni. Aki nem írja le előre, az általában magától értetődőnek gondolja, hogy te is pont úgy gondolod, mint ő. Csak azt nehéz ebből eldönteni, hogy ahhoz a táborhoz tartozik, akik úgy vannak vele, hogy kifizetted, ezért azt csinálsz vele, amit akarsz, vagy ahhoz a táborhoz, akik csak a meghatározott dolgokat engedik.

Szóval jobb tisztázni a készítővel, hogy ők pontosan hogyan is gondolták és akkor elkerülhetők a félreértések és azokból adódó esetleges viták.

Mondjuk egy privát FB/IG vagy egy társkereső szerintem nem az a kategória, ami miatt bármelyik fotós reklamálna. Ott kezd(het) a felhasználás problémásabbá válni, hogyha üzleti célra használod, céges weboldalra teszed ki, újságban, könyvben, tévében jelenik meg.

Kedves jogináci. Tökös gyereket vártál, aztán végre elmagyarazta valaki mi a helyzet #12, arról meg ilyeneket írsz: "egyszerű léleknek tűnsz".

A fene akarja tovább a kívánságaidat teljesíteni, mert egy kielégíthetetlen kötekedő vagy.

Jóideje kívül vagyok a körön. A számok csak arányt mutatnak.

Műtermi fotó (egyszerű) 3 expo, 1 nagyítás ára 5 fabatka.

Negatív átadása: 60 fabatka.

Digitális világra értelmezve: szabadon felhasználhatod sokszoros áron.