Szoktatok Adakozni utcai adománygyűjtés céljából azoknak aki rendes iratokkal rendelkeznek?

Nem nagyon volt még olyan jövedelmem, amiből jutott volna adakozásra is. Volt, hogy végighallgattam, és tudtam segíteni valamilyen formában, de volt, hogy nagyon siettem, és akkor elnézést, de végighallgatni se volt időm, voltam munkanélküli, akkor is megállítottak, én sajnálom a rászorulókat, tényleg, csak ha nekem sincs miből segíteni, mert éppenhogy, akkor nem tudok mit csinálni.

Én amit szívesen adok, az nem pénz, hanem más formában segítség. Karitasznak ruha, vagy játék, amire nekem felnőttként már nincs szükségem és jó állapotban van, volt egy eset, hajléktalan újságot árult a hölgy, pénzt nem tudtam adni, volt egy élelmiszer vásárlási utalványom, ami akkor járt le, és én már nem használtam volna ki a keretet, bementem vele a közeli boltba levásárolni. Nem adtam oda, mert sokmindent láttam-hallottam már, jobb, hogy láttam, hogy tényleg hasznos dolgokra költi. De alapvetően nekem ilyenekre nincs anyagi keretem, még csak nemrég léptem be a dolgozók táborába, és egyedül kell a saját lábamra állnom, családi segítség nélkül.

Én a másik oldalról írok. Igaz nem beteg gyerekekkel, de ifjúsággal és a kultúrával foglalkozó kiemelten közhasznú szervezet vagyunk.

Éves szinten a helyi önkormányzattól 150e Ft-ot kapunk, egyéb támogatás talán 100e Ft. Az éves költségvetésünk mégis 2 millió forint körül mozog. Igyekszünk pályázni, a tagjaink sokszor a "lelküket kiköpik", csak hogy mindig jusson arra mire kell, és ezért abszolút társadalmi munkában dolgozunk. Mert az a pénz ami van, az arra elég, hogy programok legyenek a gyerekeknek, de arra már nem, hogy abból bért fizessünk bárkinek is.

Ilyen az élet. :) Nem tudunk az utcára menni gyűjteni, mert tényleg bizalmatlanok az emberek. Így CD-t gyártunk, kiadványokat készítünk, fesztiválokat szervezünk, amiből talán marad valami. Ha meg nem, akkor kipótoljuk - amíg van. De a szekérnek menni kell. Ha nincs a kasszába, akkor belenyúlunk a zsebünkbe. Más módszer nincs. De jó lenne, ha nekem is azon kellene gondolkodni, hogy mire teszek másfél millió forintot...

Sziasztok.

Én egyszer úgy jártam, hogy az Oktogonnál adakoztam egy nagy, Minimaxos logóval ellátott standnál 2000FTot valami kórház javára.

Azt ígérték, cserébe kapok jegyet a Minimax hajóra, felírták az összes adatomat. Azóta is küldik a jegyet... csak remélni tudom, hogy a pénzem jó helyre ment.

Így megfogadtam, hogy utcán sosem adakozok többet senkinek. Inkább elviszem a cuccokat a Mikulásgyárba, meg bedobom az Electroworld parkolójában a ruhagyűjtőbe, vagy adakozok az egyházamnak (látom, hová költik).

Egyszer aztán a Greenpeace-szel majdnem kivételt tettem. Már épp az adataimat diktáltam, amikor a férjem intett nekem az Üllői út másik oldaláról, hogy siessek. Kérdezte az adománygyűjtő fiú: Ki ez?

Mondtam, hogy a férjem (aki idősebb nálam sokkal, de kinek mi köze hozzá?)

A fiú megvető arccal végigmérte a férjem, és azt mondta: legalább szereted?

Hát ezen úgy felháborodtam, hogy azóta nekik se adok, haragszom az egész bagázsra.

A munkahelyem szokott adakozni komoly összegeket olyan szervezeteknek, melyeket a dolgozók javasolnak. Itt szoktam még javaslatokat tenni.

De az utcán megállítókat én nem szeretem, akármit az orrom alá dughat, honnan tudhatnám, hogy érvényes-e?

Azonkívül utcán, ha lehet, nem veszem elő a pénztárcámat. Már csak ezért se favorizálom az utcán adakozást.

Greenpeace-es köcsögöknek soha egy fillért nem adnék, de másnak se.

Nem szeretem ezt az utcai letámadást. Ha adakozni akarok, majd úgyis megtalálom a módját. Ezzel a "Ne haragudj, csak egy percre...." szöveggel nem fognak meggyőzni.

A múltkor rohantam a metróra (állásinterjú) és megállít egy nő a szokásossal: "Ne haragudj, egy pillanatra hadd tartsalak fel..." mondom neki, ne haragudjon, sietek. Erre: "De ez tényleg nagyon fontos!" mondom: nekem meg az állás a fontos, ami miatt rohanok éppen...

Nem hibáztatom én ezeket, tudom, hogy fillérekért csicskáznak, és annál többet kapnak, minél több ember tölti ki a fos adatlapjukat. De attól még rohadt idegesítőek.