Azok válaszoljanak akik sokat olvasnak, ha vannak még ilyenek! Érdekelne valakit egy fantasy regény amiben az összes szereplő állat, emberi tulajdonságokkal?

Rendben akkor máshogy kérdezem! Ez, felkelti valakinek az érdeklődését?:

- Fáklyák és dühös tömeg. Ezzel a két szóval talán már túl sokat mondtam. És aki túl sokat tud vagy felejt, az túl hamar megismeri a sötétség gonosz erejét. A ma ismert jelenben a kutyák csak úgy nevezik ezt a gyötrelmes időszakot, hogy a nagy sötétfarkas uralom. Pedig ez sokkal több volt puszta uralkodásnál. A farkasok sötét népe ugyanis nem akart uralkodni a kutyák vagy a macskák felett. És a világosfarkasok? Őróluk ne is beszéljünk. Földbe tiporták mindet. A sötétség időszaka 1840-től egésszen 1971-ig tartott. És akár hiszitek, akár nem, ugyan az a személy győzte le a sötétfarkasokat aki miatt eleve uralomra kerűltek.

- Tanárúr?- szólt közbe egy világosbarna spániel.

- Tessék, Bella!

- Akkor több mint száz évet élt?

- Ó nem halt az meg! Még ma is él, napjainkban őt úgy ismerik a varázslatok mindenható istene.

- Jaj, majdnem elfelejtettem!- Csapott a homlokára Bella. - Elhoztam a jogart!- mosolygott a tanítóra és előhúzott egy furcsa kinézetű botot. A szeme körüli világos, krémszínű folt kiemelte az ízgatottságtól jobbra-balra cikázó sötét szemeit.

- Á igen! A jogar. Bella szerint képes megmutatni egy jelenetet a múltból- és megrázta a fucsa kinézetű botot.

1840 szeptember 18. a sötétfarkas uralom kezdete. Hansel, vagy ahogyan a legtöbben ismerik ,,A sötétség királya" a könyvespolc előt állt egy portörlővel a kezében. A szobában hideg volt és sötét. A fiatal németjuhász bundáján kéken csillant meg a sarokban elhelyezett kristálygömb fénye. A koromfekete függöny sarkát időnként felkapta a szellő ami a nyitott ablakon áradt be és szelíden ringatta, fel, le, újra meg újra. Villogó fénycsóvákat eresztett a sötét szobába. A meghitt és nyugodt csöndet a kiszáradt avarban ejtett, szapora léptek recsegése szakította félbe. Aztán egy koppanás hallatszott a bejárati ajtó felől. Hansel jobbra-balra mozgatta a fülét. Letette a portörlőt a polcra és elrántotta a koromfekete függönyt. Hunyorogva közel hajolt az üveghez. Leguggolt, majd felállt, de a szemével mindig ugyanarra a pontra fókuszált. Egy nőstény farkas állt az ajtó előt. Letérdelt a lépcső tetején. Kinyújtotta a karját és lehajtotta a fejét, mintha imádkozott volna. A kezével nem érintette a földet. Egy fából készült fonott kosárkában simítgatta el a kék színű kissé viseletes rongyot. Erős puffanás hallatszott a sötétfarkasok erdeje felől. Az ajtó elött térdelő láthatóan világos farkas összerezzent. A hang irányába kapta a fejét. Egy ideig bámúlt, a tájat kémlelte. Visszafordult a kosárkához. Egy nagyon apró világosszürke kéz nyúlt felfelé. A nőstény farkas megszorította ezt az apró kezet. Aztán lehajolt a kosárhoz, mindössze néhány másodpercre. Ezután felállt és a sötéterdőbe vezető ösvény felé futott. A határ Világos és Sötéterdő között egy jól látható éles rész volt ahol a világosbarna törzsek találkoztak a szürke színűekkel. A Sötéterdő, mintha a Hold sötét oldala lett volna, mindig éjszaka volt. A farkas megállt az átjáró előt. Visszanézett a németjuhász ajtajánál elhelyezett kosárkára. Az öklével megtörölte a szemét. Aztán átment az erdő sötétebb részére. Hansel értetlenül nézett utána. Visszahúzta a függönyt és az ajtóhoz sétállt. Megragadta a kilincset és berántotta. Összezárt lábakkal állt a küszöbön. Lassan lenézett. A kosárban egy egésszen kicsi farkaskölyök volt, szinte teljesen belebugyolálva a kék rongyba. A kosárka széléhez egy papírdarab volt kötve. Hansel leguggolt és letépte a papírt. A kisfarkas ráemelte nagy, kerek és csillogó kék szemeit. Hatalmas mosolyra húzta a száját. Apró kezeit a németjuhász irányába emelte és a levegőt markolgatva elkacagta magát. Hansel felállt miközben végig a papírt bámúlta.

- Ez most valami vicc!- szólalt meg kissé ideges hangon. Szemével újra átfutotta a szöveget. A kézzel írt levél itt, ott olvashatatlannak tűnt.

Hansel, remélem emlékszel rám. Bonda vagyok a régi barátod. Kérnék tőled egy szívességet: kérlek vigyázz a fiamra. És nevelj belőle olyan farkast aki minden varázslatnak magabiztos művelője.

Remélem nem lesz a terhedre! Köszönettel, Bonda!

Utóirat: Tartsd távol Pecadotól!

A kutya lenézett a kicsi, kék szemű, barna és szürke színű babára. A kisfarkas egyre csak felé nyújtotta kezét. Hansel beleejtette a papírt a kosárba.

-Nem, nem én ezt nem csinálom!- rázta meg a fejét. Azzal visszasétált a házba, becsapva magaután az ajtót. A kis faházikóban újra sötétség volt, és csend. A németjuhász visszatért a portörléshez. Sorra törölgette le a vastag porréteget a régi, és megviselt varázslatról és mágiáról szóló könyvekről. A könyvespolc majdnem egy egész falat elfoglalt a tetején fegyverek porosodtak. Hansel egy széken állva törölgette a felső polcot. Amikor valami fülsüketítő nyivákolás hallatszott az ajtó felől. Babasírás, de még milyen. Életében nem hallott még ilyen szörnyű sikítást. Elejtette a portörlőt és a fülére tapasztotta a mancsát. A babasírás egyre erősebben hallatszott. A németjuhász megpróbált leugrani a székről, de az megbillent és az ellenkező irányba kezdett dőlni. Hansel mindkét kezével megragadta a könyvespolcot, lábával megfogta a szék háttámláját. Miután az így sem állt meg a lábán Hansel átugrott a polcra mire az billegni kezdett. A polcnak támasztott seprű feldőlt meglökve a sarokban elhelyezett kristálygömböt. A körülbelül egy méter átmérőjű kristálygömb gurulni kezdett a szobában meg sem állt a falig aminek nekiütközve visszafelé kezdett gurulni. Hansel tehetetlenül nézte ahogy a hatalmas gömb nekiütközik a polcnak. Érezte ahogy egyre gyorsabban közelít a föld felé. Egy puffanással földet ért. Hanyatt fekve bámulta a polcot ami nem esett rá, megállt fölötte. Végigvezette tekintetét az ingadozó könyvespolcon ami most fölötte lebegett. A hatalmas kristálygömb megtartotta a polc alját így az nem tudott ráesni a kutyára. Hansel lesöpörte magáról a könyveket és kikecmergett a szekrény alól. Megreccsent a háta ahogy kiegyenesedett. A szobában mindenhol könyvek voltak. Mindenhol, csak ott nem ahol kellett volna lenniük. Kicsit úgy nézett ki mintha egy tornádó végigsöpört volna egy könyvesboltban. A babasírás még mindig fülsüketítő volt. A németjuhász ismét az ajtóhoz sétált, majd idegből berántotta és kilépett a teraszra. A falról lepattogott a festék ahogy a kilincs nekiütközött.

- Csitulj el te kis patkány, különben elviszlek Nesty-hez és kiműttetem a hangszálaidat!-ordította torka szakadtából tudván, hogy a kisfarkas nem tehet semmiről. A baba megilletődve emelte rá hatalmas boci szemeit. Egy halk kis morajlást hallatott. Aztán ismét sírni kezdett. A németjuhász kicsit közelebb hajolt hozzá és beleszagolt a levegőbe.

-Kérlek, mond, hogy csak a gyomrod korgott!

-Kaki!- jelentette ki és kicsi, barna kezével elhúzta a kék színű rongyot, hogy megmutassa Hansel-nek a teli pelenkáját.

-Remek- suttogta és a ronggyal megfogta majd óvatosan kiemelte a kosárból a kisfarkast. Szerencsétlenül dőlöngélve bevitte a házba lábával belökve maga után az ajtót.

3. persze, már van három fejezet! Azt tervezem, hogy majd befejezem. Egyenlőre sehol nem lehet elolvasni, de ha tényleg érdekel akkor majd mindenképp értesítelek!

4. köszönöm a kritikát és, ha szerinted nem lett jó, vagy nem helyesen csináltam, akkor feltétlenül utánanézek majd a helyes technikának!