Elegem van a szegénységből, néha már élni sem akarok. Mit tehetnék?

Most akkor mi a fontosabb, hogy legyen pénzed vagy a családod (apukád)? Én pénzt akarok mert én is utálom a szegénységet, és bármikor hátat fordítanék bárkinek ha ezen múlik. Ez van. Valószínűleg nekem össze is jön majd, nem ragaszkodom senkihez.

Persze biztos lehet a kettőt együtt is, de nem mindenkinek megy. Az egy dolog hogy ő nevelt fel, de attól még senki nem kötelez rá, hogy vele maradj, segíts neki, egyáltalán nem vagy az adósa, az ember nem ezért szül gyereket (legalábbis szerintem).

Ez az állapot amúgy ismerős, pár éve velem is volt ilyen hogy nem akartam felkelni egyáltalán, nem voltak céljaim tehát értelmét sem láttam hogy bármit csináljak. Aztán amióta van nemigazán érdekel más és most jól érzem magam.

Szóval én a helyedben biztos félretennék az egyetemre aztán mennék, jóesetben az apád is a legjobbat akarja neked, a diplomával pedig mindenképp jól jársz, egy érettséginél még akkor is többet ér. Szóval gondolkozz el és döntsd el mit akarsz.

Először is, 23 évesen még nem vagy elveszett ember.

A nagy jószívűségeddel mindenkin próbáltál segíteni, csak éppen magadon nem. Itt az ideje, hogy kicsit háttérbe szoríts másokat - magyarul legyél önzőbb - és kezdj el törődni magaddal is, ne csak az édesapáddal.

Eképpen gondold végig:

Ha te lennél édesapád helyében, vajon mit szeretnél? Azt szeretnéd, hogy a fiad rád áldozva az életét mindent feladjon, hogy neked jobb legyen, vagy azt, hogy a fiad elvégezze az egyetemet, normális munkát szerezzen amivel még rendesen keres is, megalapozva ezzel a jövőbeli családja anyagi biztonságát?

Ez nem azt jelenti hogy hátat fordítasz neki. Miért csak végletekben gondolkozol? Egy arany középutat kell találnod. Létezik. Egy olyan út, ami mindkettőtöknek a legjobb. Ne mártírkodj, különben sosem leszel boldog.

Az, hogy most az életed egy rakás szerencsétlenségnek tartod, saját hülyeségednek köszönheted. Magad miatt jutottál ide, nem a szegénység miatt.

Viszont... ugyanígy ki is tudsz jutni ebből a mély "gödörből".

Vedd kezedbe az életed irányítását. Ennek előbb fejben kell ám eldőlnie... egy erélyes elhatározás: "ezt vagy azt véghez fogom vinni."

Hát, mintha csak én írtam volna.

De figyelj, ha van egy lakásod, ami a tied, és biztos lehetsz benne hogy nem fognak onnan elküldeni, és van mit enned akkor te egy mázlista vagy.

Nekünk lehet hogy el kell majd menni innen ebből az albérletből, ha nem tudjuk fizetni, és akkor mehetünk a híd alá.

Azt kell kérdeznem, hogy 'lesz ebéd?' ahelyett hogy 'mi lesz az ebéd?'

Én nemhogy néha élni se akarok, nem akarok élni egyáltalán.

Van hogy csak úgy rámtör a sírógörcs mikor erre gondolok.

Szóval azt hiszem neked annyira nem is lehet rossz.