Az lehetséges hogy nem látom magam kívülről, de annyira, hogy minden érzelem kiül a fejemre?

Nem az elfolytást kellene gyakorolnod... az csak ront a helyzeten és roncs leszel lélekben.

Hanem gyakorolni szociális közzegben a kommunikációdat és problémamegoldó képességeset, vagy éppen ezeket fejleszteni!

A probléma gyökere, ha továbbra is jelen van az életedben, attól semmi se fog változni, sőt felemészt.

Tessék normálisnak lenni és megbeszélni ezt a többiekkel, amennyiben egyedül nem megy a kommunikáció vonj be valakit.

Ezesetben pl egy általad kedveltebb tanárt, aki segít ennek lebeszélésében.

Pl.: X évet még egy közegben kell lennetek, nem akarsz se magadnak, se másoknak kellemetlenségeket, ezért hagyjátok békén egymást, max köszöntök, közös feladatokat megcsináljátok pl ha hetes vagy stb.

HA ezt nem tanulod meg lekommunikálni, megoldani... akkor nagyon nehéz élet vár rád.

Ugyanis a munkahelyi közek is kb ugyan ez. Mindenki egy céllal van bezsúfolva egy helyre, a munkáltatók nem személyiség alapján válogatnak vagyis lesznek olyanok is akikkel totál ellentétek lesztek. S bizony ott is jelen lesznek ezek a dolgok vagy hasonlóak.

Ha nem tudod kezelni, megoldani, megbeszélni, akkor kifejezetten depressziós, megkeseredett felnőtt leszel, ahogy a legtöbb.

"Side eye" kifejezést pedig felejtsd el. Az a baj, hogy már mindenre ráhúzzák ezt a kifejezést.

A másik tény sok esetben pedig az is megesik, hogy csak az illetők veszik nagyon magukra, ha csak rájuk nézel és önmaguk instabil lelki világuk miatt már rosszra gondolnak...

(gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt lelki probléma kivetülése.)

Igen, a test őszinte, azt leplezni nem tudod. Aki a testbeszédét is igyekszik kontroll alá helyezni az rövid idő alatt kiüt és látszik rajta, hogy valami nincs rendben. Akkor méginkább rádszállnak.

Tizenéves vagy. Azért van részben az iskola, hogy szocializálódj, embertársakkal megtanulj bánni, kommunikálni.

Akárki elmegy előttem az utcán pár perc alatt felmérem főbb lelki vívódásait szaki szemmel.

Azt pedig tudd: az emberi agy tudat alatt megérzi, ha valakivel valami nem okés. Ezért is közösíthetnek ki, mert nemcsak a te tudatalattid dolgozik, hanem az övüké is és tudattalanul így reagálnak ahogy.

Nyisd ki a szádat, de ne indulatosan, szimplán beszélgetve normális hangnemben. Akkor is, ha a másik lealjasodik és paraszt lesz veled szemben.

A normális hangnemben való felszólításnak több előnye van.

Nem dobsz fát a tűzre - vagyis nem kontrázol rá az ő indulataikra.

Ha normálisan beszélve szólsz társadnak, hogy "figyi, én normálisan beszélek veled, viselkedj légyszives" - ha ezt kellően tudod kezelni és határozottan kimondani onnantól nyert ügyed van. Normál emberben a secunder szégyenérzet bekapcsol és visszavesz.

Érvelj! Suliban tananyag is a vitatéma.

Ez nem azt jelenti, hogy vulgárisan oda-vissza kaffogok minden hülyeséget a másikkal kiabálva.

Pont arról szól, hogyan is zajlik a normális kommunikáció.

normális hangnemben egymással szemben elmondva dolgokat és érveltek szükség esetén.

pl te elmondod, hogy zavar ez az egész és szeretnél megeggyezni velük, hogy töltsétek békében a maradék évet a suliban.

S érvelni kezdesz, hogy te nem akarsz rosszat, csak hajanak békén.

További érv: van szemed, nézni fogsz. Alapon egy közegben vagytok, vannak közös dolgok pl melyik óra marad el vagy melyik másik terembe kell menni stb és ezért is fogod akkor is kivülállóként fürkészni őket tudatalatt, mert infót akarsz, keresi az agyad. Ez akár személyesebb dologgal kapcsolatos infó is lehet pl ki mit mond rólad. Mert az ember egy kíváncsi lény... nem fogod megtagadni.

Ezek olyan természetes ösztönös dolgok, mint a levegő vétel vagy ha wc-zned kell automat úgy tartod tested, hogy ne legyen olyan semmid.

A munkahelyen se mondhatod, hogy letojsz mindenkit, ugyanis ha akarod, ha nem ... egy csapat része vagy. Vannak közös dolgok.

Lehetsz kivülálló úgy is, hogy tisztázod a dolgokat és megegyezel többiekkel, hogy a közös dolgokat jelezzék feléd és te is, ha te kapsz információt.

Jómagam is voltam hasonló munkahelyi környezetben, ahol senivel nem passzolt személyiségem (egy ideiglenes munka volt). Az elején már észrevettem a problémákat és egyik közös ebéd szünetben nyugisan ledumáltam többiekkel a dolgokat.

Valaki tök jól kezelte, valaki csak kommunikációképtelen fejjel értetlenül állt a helyzet előtt, hogy minek vázolom fel a dolgokat (egyéni problémája, hogy még nem találkozott kommunikációképes emberrel), valakik meg semlegesen tovább maradtak csendben.

Viszont: nem volt semmilyen további gond, konfliktus.

Pl nem csináltak további hisztit abból, hogy "na, ez már megint elvonult rajzolni, írni magában" ((Ezt is tisztáztam. pl hogy engem nem nagyon érdekelnek a pletyik és szeretek rajzolni, ötleteimmel eltölteni az adódó szabadidőmet. ) ...később ennek a folyamatos magammal való törödésnek és folyamatos ötletelésnek köszönhetem karrierem. )

Tudatosan zárd ki az olyan dolgokat, amik nem építenek téged pl egy osztálytárs véleménye milyen arcot vágsz. Ha meg semmilyen leszel, azt is ugyanúgy véleményezni fogja valaki. TÖK MINDEGY.

Beszéld meg velük. Működjetek osztály dolgokban együtt, a többi dologban külön. Töltsed ki az üres idődet értelmes dolgokkal, közben füled még van, ha kell környezetből infó.

Az én generációm többségének is az volt a baja, hogy "unatkozik", de a ti generációtok zöme kifejezetten vergődik és szenved az unalomtól.

(De szólj, ha jómagad is a kivételek közé tartozol.)

S ne feledd: Elnyomod magadban a dolgokat, az olyan mélyre taszít, főleg hosszú távon, hogy abból még szakik segítségével se fogsz tudni csak úgy kilábalni.

Tegyél magadért! Tegyél a jövődért!

Megjegyzem: nem lehet kifogás az, hogy "én introvertált vagyok". Az introvertáltság nem jelenti azt, hogy kommunikációképtelen!

Gyakorold... idővel mindez könnyebb lesz. Viszont el kell kezdened valahol.

S kérdezd meg magadtól: Miért vagy ellenszenved feléjük?

Miért van nekik? stb. Gondolkodj ezeken és értelmes ok-okozatokat tárj fel.