A románok és az olaszok miért szeretik a saját diktátorukat?

Mussolinit felakasztották, annyira nem szerették már őt a végén.

"Karóbahúzó" Vlad vagy III. Vlad pedig nemzeti hős romániában az oszmán terjeszkedés elleni küzdelme miatt. Magyar segítséggel jutott Havasalföld trónjára. Ez a segítség egészen addig terjedt hogy Hunyadi magyar katonákkal megszállta Havasalföldet, és átadta Vladnak a trónt. Majd mikor a magyarok rájöttek hogy nem áll Vlad szándékában hűségesnek maradni a magyar trónhoz, hirtelen Magyarország ellensége is lett, így a térség két nagyhatalma közé (Oszmán birodalom és a Magyar királyság) közé szorult. Sikeresen védekezett a törökök ellen (sőt, be is tört a mai Bulgária területére), illetve sikeres portyákat vezetett Magyarország ellen is, Erdélyt például teljesen feldúlta. Aztán végül belátta hogy egyedül kevés lesz az oszmánok ellen, így újra szövetséget kötött a magyarokkal. A történet vége, hogy az oszmán szultán Vlad testvérét akarta hatalomra juttatni Havasalföldön, ezért hatalmas túlerővel megtámadta Vladot, aki alul maradt a testvérével szemben, és Magyarországra menekült. Itt Mátyás király bebörtönözte, négy évig volt magyar fogságban, majd kivégezték és a fejét ajándékba elküldték a török szultánnak. A lényeg hogy az országaink közös múltjának ellenére is el kell ismernünk, hogy amit véghez vitt, az felér a lehetetlennel. Egy fénykorát élő Török birodalommal és fénykorát élő Magyarországgal szemben sikeresen védte meg a népét és az országa szuverenitását, nagyon ügyesen lavírozott a politikában. Román módra hol a magyarok mellé, hol a törökök mellé állt, attól függően hogy mi volt épp az érdeke. Illetve királycsináló is volt, Moldovában mondhatni ő rakta a trónt III. Istán feneke alá. Még a végére annyit, hogy minden uralkodóra rá lehetne sütni hogy diktátor volt, mivel egyeduralkodóként működtek. Vlad főherceg volt és fejedelem, udvartartással és tanácsadókkal. Feudális berendezkedésűek voltak, nem demokratikus, így a "diktátor" nem igaz rá. Az meg hogy gonosz volt-e vagy sem, azt 21. századi szemmel hiába állapítjuk meg, akkoriban teljesen más volt a mérce. Ok nélkül nem öletett meg senkit, nem saját szórakoztatására ölt, hanem törvényeket tartatott be, vagy elrettenteni akart. Rómában a rabszolgákat viaszba mártották és a lábukat felgyújtották Nero idejében, és lakomák közben ez főattrakciónak számított. Na az gonoszság, mert értelmetlenül, szórakozásból ölt.

Mindenhol van, sajnos egy réteg, aki diktatúrák iránt nosztalgiázik.

Kádár- és Horthy-nosztalgia is létezik, sőt, Szálasi-nosztalgia is.

Vlad Țepeș más eset, ő egy középkori uralkodó volt, nem diktátor. Akkor más volt a közerkölcs (Szent István is négybe vágatta a saját nagybátyját és négy várkapura kitűzette a rohadó tetemét - aztán még szentté is avatták, mint nagy keresztényt!).

Viszont létezik, bár nem tömegesen, Ceușescu-nosztalgia, sajnos...