Miért gondolják azt, hogy egy egyedülálló emberrel valami baj van, azért van egyedül? Az egyedülállóság is egy életforma, aminek semmi köze az ember természetéhez. Főleg a családosok piszkálják az egyedülállókat.

Mert ők nem értik miért jó egyedül lenni.

Én megőrölnék ha itt rohangálna 2-3 gyerek, meg az asszony is b....ogatna állandóan valamivel, mindegy mi csak tudjon valami feladatot adni... Imádok egyedül lenni, élni!

Azok az emberek piszkálódnak a témában, akik agyi kapacitása alacsony és csak egy aspektust értenek meg: a sajátjukat.

Engedd el.

Ha pedig a társaságod ilyen, akkor ideje másokkal is ismerkedni.

Nálunk tök oké, hogy szingli-e az ember vagy sem. Sőt tudjuk is az okokat. A szimplán nem szeretne-től egészen a nem jött össze még, de akarok-ig.

Tök oké. Normális empatikus emberként pedig megértjük, elfogadjuk a tényeket és amúgy is, a baráti, ismeretségi kötelékeket úgyse ez alapozza meg, hanem az illetők személyisége.

Amióta kiszelektáltam a butácskább, meg nem értő empátia hiányos egyedeket azóta nyugi van.

Jött-ment ember meg nem érdekel a témában.

Van egy saját nézete, ez van. Engem nem érint.

Max ha úgy alakul, akkor is csak párt akarnék.

De el tudom engedni s fogadni a gondolatot is, hogy szingli maradok.

A magamfajta sok érdeklődésű, túl őszinte szavajárású sokoldalú embernek is megvannak a hátulütői. Normál emberek untatnak.

Van sok milliónyi olyan dolog, életcél, amik kitölti az ember életét.

Van egy 60+os üzlettársam is, aki párjával él és nincs utód.

Jól tarták magukat, huszonéveseket megszégyenítő kondiban vannak és élvezik az életet.

De több szinglit is ismerek, akikben semmi megbánás nincs és élvezik az életet a maguk módján.

Számomra pedig az alkotás, művészetek, csend és ez a szép megunhatatlan kilátás a mindenem. Szomszéd nincs, csak mező és erdő. Lelátni innen a falura és a tóra. (Igaz most vihar van, de még ezt a látványt is szeretem.)

Az ideköltözés előtt a szenzoros érzékenységem miatt 0-24-ben feszült voltam. Sok zaj és kellemetlen dübörgések.

Engedd el a nép azon részét, fogadd el, hogy ők ilyenek, ez van.

Fókuszálj azokra a dolgokra, amik neked jók, tetszenek, bejönnek, ahol önmagad lehetsz.

Akármi is az okod, biztos megvan saját érved, történeted.

Az is teljesen rendben van, ha nem beszélsz róla.

S az is okés, ha korrekten elmondod valakinek, megosztva azt.

Tedd rendbe lelked, hogy ne zaklasson fel, ha valaki ilyet kérdez.

Éld önmagad és saját utadat!

S azok társaságában, akik fontosak számodra.

Mindegy hogy milyen kötelék. Haveri, baráti, üzleti stb.

A lényeg, hogy neked s nekik is jó legyen.

Az egyedüli idő pedig chill és kellemes.