Zavarna az a helyzet amikor mondjuk minden barátodnak/ismerősödnek lenne már párkapcsolata?

Én ebbe a helyzetbe vagyok.

Ami zavar az csak annyi,hogy mindenki engem nez le amiert nekem nincs es nem tudok elmenni sehova kikapcsolodni mert nincs kivel ,mivel a parjaik nelkul nem jon senki, ha pedig parban vannak en levagyok szarva.

Engem nem zavar, örülök nekik. Az már kellemetlen, amikor x idő után azt látod, hogy hullanak szét és vígasztalni kell a népet.

Nekem nem vágyálmom a párkapcsolat és családalapítás.

Gyereket pl nem is szeretnék, ahogy kedves 2 barátomék sem. Szimplán párkapcsolatban vannak.

Felém nincsen ilyen lenézés, amiről 1-es ír.

Érdemes megválogatni a barátokat is. Nem mindegy milyen személyiségek, milyen mentalitással.

Azért vagyunk barátok, mert sok a közös pont és egymást bíjuk, nem pedig azon alapul, hogy ki milyen kapcsolati formában van stb.

Nekem az alkotásaim a mindenem, valakiknek a családalapítás, másoknak szimplán a párjuk.

Bátran keresnek is nemcsak barátként, hanem pl "csinálsz egy bútort, varrsz egy ruhát, csinálsz egy családi fotót?" persze nem ingyen.

Cserébe kess vagy más szivesség. Adok-kapok elven.

Egyikük kislányát pl tanítom agyagozni a hetekben.

Nem zavar más magánélete, az az ő dolguk, én pedig imádok elveszni a műhely mélyén ügyködve.

Az más kérdés, hogy benned van egy vágy, ezesetben párkapcsolatra vágyakozol s kellemetlenül érzed magad, mert más rátalált valakire.

No para. Édesanyám pl 43 évesen lelt normális párra, akivel máig elválaszthatatlanok.

Minden ember más, mindenki a maga tempójában halad más-más területeken, témákban s ezért ne érezd magad rosszúl.

S merj örülni más boldogságának is, emellett pedig a mindennapos apró dolgokat is értékelt jobban.

Meg ugye párkapcsolathoz kell kimozdulni, szociális helyzetekben lenni, ismerkedni is, hogy legyen lehetősége a vágyad beteljesülésének.

Esélyt adni, helyzetet teremteni.

S ez nem csak párkapcsolatra igaz.