Szerintetek normális ha random felhúzom magam azért amit pàrommal tettek az exei?

Szerintem alapból normális, csak vigyázz, nehogy úgy járj, mint én: én is meghallgattam, hogy melyik exnő milyen bolond volt, aztán kiderült, hogy a pasi a nárcisztikus...

(Mentségére szóljon, hogy az utolsó csaja rám is rámszállt, mikor megtudta, hogy összejöttünk, szóval az tényleg pszicho kicsit, igen szép pár lehettek 🙃).

A lényeg, hogy persze az embernek akkor rosszul esik hallani, ha bántják, akit szeret, ha ez a sztori még a múltban történt, tehát jogos a rossz érzés. Ettől függetlenül szerintem nem kell neki túl nagy feneket keríteni, egyrészt a párod valószínűleg már túltette magát rajta, így neked sem kell ezen nagyon pörögni, másrészt pedig ezeket én mindig fenntartással kezelem, hisz valószínűleg sosem fogom tudni meghallgatni a történetet a másik szemszögéből...

Az olyan esetekkel óvatosan, ahol mindig csak ő az áldozat és nem ismeri el pl saját hibáit.

A folyamatos áldozatszerep pszichésen nem normális emberre vall. Nincs önkritika stb.

Volt olyanhoz szerencsém, idővel kiderült, hogy beteges kényszerhazudozó, megszállottja volt annak, hogy szüleinek és mindenkinek bizonygassa magát, még öltönyt is vett a szerepéhez. 😅

Egy nárcisztikus bohóc volt, havi 12ezres bevétellel (MLM), a szülei bérelték a lakást, amire verte a mellét, hogy ő egyedül él. (mintha olyan nagy dolog lett volna...)

Anyuci-apuci látta el 100%-ban.

Rövid idő alatt off is lett.

A későbbiekben pedig:

Egyik melóhelyemen megismertem az exét, egy fesztiválon pedig a másikat... Bakker.

Minden, amit mondtak egybe vágott mimdazzal, amit tapasztaltam s rájöttem.

Emellett nagyon jó emberek, akiket mindennek elhordott az áldozat szerepét játszó exem.