Hol találhatok hazafi társakat?

Szia! Én egy elég racionális gondolkodó vagyok, és szinte semmibe nem kezdek bele és semmit sem csinálok szívből, aminek nem látom értelmét. Mindig azt tanulmányozom egy eszmében, vagy egy fogalomban, egy feladatban, hogy mennyi benne a reális érték és az értelem. Az igaz döntésemet az is hitelesíti, hogy erre az útra magamtól tértem rá és senki nem volt rám hatással. A gyökereitől kiindulva racionális szálakon jutottam el idáig. Sajnálom, ha te a hazafiságot értelmetlen dolognak találod és félek, igen félek, hogy eljön az a világ, amikor majd mindenki ezt fogja tartani, mint te. Ha kiérdemlek majd az életem folyamán egy kívánságot, azt fogom kérni: Ne érjem meg azt az időt! De az ember csak éljen a boldogságért. Én viszont maradok mint a madár, mert sosem leszel szabad míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz. Viszont ha az általad képviselt eszmét, vagy értelmét az életnek -legyen az bármi- és a hazafiságot a ráció mérlegére feketetjük, a mérleg vagy meg nem billen, vagy "felénk". Szorosan összefügg a hittel ez az eszme, és mit ér a lét, ha nem hiszünk benne? Lenne értelme a születésednek, ha nem hinnéd, hogy megéri küzdened? "Ember, küzdj és bízva bízzál!" Nem csak saját Hazámért fogok harcolni, mert harcolok majd a világ dolgáért is, hogy megszabaduljon ettől a romlástól, ami már egyes helyeken több száz éve tart. Én nem kérdezem mi lesz cserébe, én nem kérdezem végül lesz-e értelme, és azt sem akarom tudni minden áron, hogy terem-e majd gyümölcse annak, amibe belefektetek. Csak bízok és hiszek, önzetlen teszek. Ennek az eszmének annyi vonzata van, és magaköré gyűjti mindazt az értéket, amit öröknek neveznek. Nem neheztelek rád kedves Válaszoló, mert nem osztod a nézeteim. Szókratész szavaival élve: „senki sem vét szándékosan”; a hibák oka a jó nemismerése. Ha adnál magadnak egy esélyt, hogy megismerd, akkor lennél igaz ember. A büszkeség csőlátáshoz, és a csőlátás rabsághoz vezet. Maradj szelíd és tanítható. Ha mindkét oldalt megismerted döntsd, melyik a jó!